Bobrovszky Jenő et al.: Az új növényfajták állami minősítése és szabadalmi oltalma (Budapest, 1987)
VI. A biotechnológiai találmányok oltalma
rekvés szükségszerű korlátozottságát, általánossága miatt elfogadhatónak látszik az a nézet, amely szerint "a biotechnológia a mikroorganizmusok, állati és növényi sejtek és az ezekből leszármaztatható szubcelluláris frakciók adottságainak gyakorlatban való alkalmazása" /J.C. Pelissolo: La biotechnologie, demain? La Documentation Francai se, 1981., Párizs/. Egy ilyen empirikus meghatározás alapján nyilvánvalóvá válik, hogy a biotechnológia egyidős az emberiséggel, és hogy a "klasszikus" és az "uj" biotechnológia határ-kövét az élő szervezetek genetikai programjába való beavatkozás lehetőségének felismerése és e felismerésnek a gyakorlat területére való átvitele /pl. a genetic engineering-nek nevezett technika kialakítása/ képezi. A kétféle biotechnológia megkülönböztetésére nincs feltétlenül szükség annak a kérdésnek a vizsgálatához, hogy a jogi szabályozás /amelynek eredője végeredményben: meghatározott terjedelmű kizárólagos jog biztosítása egyének vagy kisebb-nagyobb csoportok számára, biotechnológiai tárgyú találmányaik alapján/ összhangban áll-e a kutatásban-fejlesztésben-termelésben végbemenő bioforradalommal, mivel az uj terület és a klasszikus biotechnológia iparjogvédelmi problémái együtt tárgyalhatok. Következik ez abból, hogy a biotechnológia élő anyaggal dolgozik, amely élő anyag, történeti okokból, a szabadalmi rendszer keretein kivül maradt és ma sem minősül egyértelműen alkalmasnak a rendszer hatókörébe való bevonásra. A jövő szempontjából azonban kétségtelenül arra a kérdésre kell helyezni a hangsúlyt, hogy a jogi eszközök alkalmasak-e az uj biotechnológia objektiv lehetőségei kibontakoztatásának elősegítésére? A szükséges következtetések levonását elősegítheti 93
