Bobrovszky Jenő et al.: Az új növényfajták állami minősítése és szabadalmi oltalma (Budapest, 1987)
V. Az uj növény- és állatfajták dijazása a fajtaminősitési és a szabadalmi szabályok szerint
1981. január 1. - 1984. julius 1. között az államilag minősített növény- és állatfajtáért a szerződés alapján továbbszaporitásra, telepítésre, tenyésztésre, valamint a kivitelre átadott elit vetőmag, szaporító-,illetve tenyész- és termékenyítő any^g mennyisége után évente a jogszabályban meghatározott mértékű fajtajutalékot kellett fizetni a fajta köztermesztésének,illetve köztenyésztésének időtartama alatt. A fajtajutalékból a nemesitőt és annak örököseit a nemesitői hányad, a fajtafenntartó nemesitőt és a fajtafenntartásban résztvevő más személyeket a fajtafenntartói hányad illette meg. Az időközben hatályon kivül helyezett szabályok szerint a növényfajták esetében a fajtajutalék forrása az országos Vetőmag- és Szaporitóanyag Felügyelőségnek befizetett fémzárolási dij volt. A fajtajutalékot pedig az Országos Mezőgazdasági Fajtakisérleti Intézet fizette ki a forgalmazó vállalat igazolása alapj án. A növény- és állatfajták állami minősitésére vonatkozó jogszabályok 1984. évi módosítását követően alapvetően megváltozott a növényfajták után járó dijazás rendszere. Az állami minősítésben részesített növényfajták után járó díjazásra vonatkozó szabályok 1984. évi módosításának az a lényege, hogy az uj rendelkezések alapján a növényfajtát bejelentő állami szerv fajtahasználati dijra jogosult, továbbá a növényfajták és a halfajták esetében a dijazás forrása a vetőmag, a szaporitóanyag, illetve a nemesitett tenyészanyag árának meghatározott százaléka, amelyet a felhasználó fizet meg, közvetlenül, vagy a forgalmazó szerv utján a dijazás jogosultja részére. A módosított szabályok értelmében a fajta előállítójának joga a fajta elterjesztéséhez>szükséges alapanyag 82
