Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)

A burgonya nemesítése és szaporítása

Teichmann Vilmos élete és munkássága

57

A BURGONYA NEMESÍTÉSE ÉS SZAPORÍTÁSA Teichmann Vilmos vezető kutató előadása

A burgonya nemesítésének két fő feladata van:

1. Új fajták előállítása.

2. Meglévő fajták jó tulajdonságainak és életképességének fenntartása, illetve fokozása.

Új fajták előállítására azért kell törekednünk, mert:

1. A hazai viszonyok között kinemesített fajták, a hibridizációval fellazított örökletessségű és a nemesítési cél megszabta környezetben felnevelt hibridek alkalmazkodóképesebbek és betegségellenállóbbak, mint a behozott külföldi fajták. A kivételek ezen a téren (pl. Wohltmann, Krüger, Ella stb.) semmi esetre sem engednek arra következtetni, hogy évrőlévre behozott külföldi burgonya fajtákkal és az ezek között végzett kincskereséssel próbáljuk megoldani a burgonya fajta kérdést, és helyettesíteni a céltudatos, pillanatnyilag talán lassúnak tűnő, de perspektivikus nemesítő munkát.

2. Nem rendelkezünk a különböző tájegységeknek és speciális követelményeknek megfelelő magyar fajtával.

3. Bármennyire is kiváló valamelyik régi fajta, a hosszú időn keresztül történő termelés során (vegetatív szaporítás) veszít életerejéből, illetve termőképességéből.

4. A fogyasztás és feldolgozóipar igénye változik, de legtöbbször fokozódik, a fokozott kívánalmak kielégítésére új fajták szükségesek.

5. A termesztési módszerek állandóan fejlődnek, intenzívebbek lesznek, a fejlettebb termesztéstechikához új fajták kellenek.

6. Olyan újabb betegségek (új kórokozók, biotípusok, kombinációk), valamint állati kártevők fenyegetik a meglévő fajtákat, amelyekkel szemben ezek nem rendelkeznek megfelelő rezisztenciával, tehát új ellenálló fajtákat kell előállítani.

Új fajta előállításához több módszer áll rendelkezésünkre.

1. Generatív keresztezés.

2. Vegetatív hibridizáció.