Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
A rozsnemesítés vázlata
46 Teichmann Vilmos élete és munkássága A ROZSNEMESITÉS VÁZLATA Teichmann Vilmos vezető kutató előadása Több mint harminc évvel ezelőtt, mint fiatal növénynemesítő asszisztens ismerkedtem meg a rozsnemesítéssel. Akkori főnököm egyszerre két különböző rozs fajtát nemesített: a korai érésű ‘Nyíri’ rozsot, mint tájfajtát és egy Németországból behozott úgynevezett ‘Kloster’ rozsot, imponáló volt a sok szigetelő házikó és a különböző rozstörzs. Kevésbé imponálók voltak azonban a nemesítési eredmények ugyanannyira, hogy amint a rozsárak süllyedtek aminek következtében a magánnemesítő üzemek részére az elegendő haszon nem látszott biztosítottnak a rozs nemesítésével fel is hagytak. Ekkor világossá vált már előttem, hogy a rozsnemesítésben nem haladhatok ezen az úton. Midőn a Kisvárdai Növénynemesítő Telepet azzal a feladattal bízták meg, hogy a Petkusi rozsot az itteni viszonyokhoz akklimatizálja és a fajtafenntartásos nemesítést tovább folytassa, az alábbi nemesítési menetet dolgoztuk ki. Ennek az eljárásnak technikai tökéletesítésén évről-évre munkálkodtunk, minthogy mind’g bíráló szemmel figyeltük a megmutatkozó praktikus előnyöket és az esetleg mutatkozó hátrányokat. A módszer megjavításában nagymértékben segítségünkre volt a micsurini biológia, a szovjet tapasztalatok és közvetlenül Liszenko kísérleti eredményei, egyrészt azzal, hogy már régebben alkalmazott, de mendelista elméletekkel szembenálló módszereink helyességében megerősített, másrészt újabb módszerek bátor alkalmazására buzdított. Az utóbbi években tettünk különösen nagy lépést előre a rozs tőosztás (vegetatív szaporítás) és kapás nevelés bevezetésével. Ezzel az eljárással először Rédei György asszisztens kísérletezett, Vágó Mihály pedig, mint rozsnemesítési témafelelős Hankó Józseffel együtt technikailag továbbfejlesztette. Az eredmények azt bizonyítják hogy ez az eljárás a rozsnemesítésben szinte nélkülözhetetlen, úgyhogy Kisvárdán már nagymértékben és rendszeresen alkalmazzuk. Ezek után az alábbiakban vázolhatjuk a kisvárdai rozsnemesítés menetét: Nélkülözhetetlen a félmagmennyiséges módszer alkalmazása az ‘A’ törzseknél, és a nemesítés kezdetén előnyösnek tartottuk a ‘B’ törzseknél. A félmagmennyiséges módszer tulajdonképpen
