Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
Teichmann Vilmos munkássága
Teichmann Vilmos élete és munkássága 32 közepesnél kisebb, tömött. Virágzata kicsi, a növényen alacsonyan helyezkedik el. Virágzóképessége gyenge. A virág középnagy, halványlila. Gumója hosszú, kifli alakú. A rügyek középmélyek. Héja világos okkersárga, húsa sárga. A fényhajtás enyhén vöröseslila, hengeres alakú, közepesen szőrözött. Az Y vírus és komplexei, a közönséges vagy sugárgombás varasodás iránt közepesen, a levélsodró vírus, burgonyavész, az altemáriás levélfoltosság iránt közepesnél fogékonyabb. A baktériumos és gombás rothadásra, vasfoltosságra, szürkefoltosságra kissé hajlamos. (A növénytermesztés kézikönyve. 458. p.) Rozstenyészkert betakarítása 1954-ben Kisvárdai rozs: Nemesítette Teichmann Vilmos Kisvárdán 1946- 1951 között a Petkusi rozsból, egyedkiválasztással. Levele széles, erősen viaszolt, hamvaszöld. Szalmája középmagas, szilárd, megdőlésre nem hajlamos. Kalásza rövid, tömött, hasáb v. gúla alakú. Megtermékenyülése kitűnő. Pergésre nem hajlamos. Szemtermése hosszú, szürkészöld. Ezerszemtömege 27-35 g. Bokrosodása erőteljes. Télállósága kifogástalan. Fejlődése vontatott, későn virágzik, ezzel kerüli a Tiszántúlon gyakori késő tavaszi fagyos, viharos napokat. A Lovászpatonai rozs után legelterjedtebb fajtánk. Államilag elismert, nemesített őszi rozs.
