Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
Teichmann Vilmos a kortársak szemével
Teichmann Vilmos élete és munkássága 212 Teichmann tanár úr idején a kísérleti gazdaság álomszép volt. A kiskertemben, amelyet a gazdaságtól kapott napraforgó szárral kerítettünk el, mindig volt virág. A kenyeret szabadon álló kemencében sütöttük, amelyet csillagfürt szalmával fütöttünk, de azt is nagyon be kellett osztani. Abban az időben sokan dolgoztak a telepen, de nem volt nekem senkivel semmi bajom. A fiam és a három lányom is itt nőtt fel, és a gazdaságban dolgoztak hosszú ideig. 1943-ban, amikor a Teichmann család Kisvárdára költözött, én vittem nekik a tejet. Nagyon szép, egészséges tejü tehenünk volt, amelyet a növénynemesítő telep megalapítása után a gazdaságnak adtunk el. Teichmann Vilmos nagyon szerette a gyerekeket. Egyszer, amikor a Bitter dűlőben dolgoztunk, Erzsiké lányomat a nyakában hozta utánam. Közvetlen ember volt, aki gyermekeit is arra nevelte, hiszen fia és két lánya együtt játszott a tanyán lakó gyerekekkel, és együtt jártak iskolába, gyakran igen mostoha körülmények között. Teichmann Vilmos osztozott a tanyán élő emberek sorsában. Férjem 8 évig volt beteg, és a kocsi mindig rendelkezésre állt, ha orvoshoz kellett vinni. Sipos doktornő kezelte. Egyszer, amikor már súlyos beteg volt, Dohy tanár úr egyik debreceni ismerőse az üvegházban vizsgálta meg, és utalta be a Klinikára. Fiatalok voltunk, és mindig dalolva dolgoztunk. Idős korom ellenére még mindig többet dolgozok, mint nagyon sok fiatal. A kertemet egyedül tartom rendben. A Teichmann tanár úrral töltött évek rajtam kívül nagyon sok kisvárdai embernek szolgáltak egy életre szóló tanulsággal.
