Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
Kisvárdai emlékeimből
Teichmann Vilmos élete és munkássága 201 500-600-an jelentek meg reggelente. A telep munkavezetője, Pali bácsi, pillanatnyi pszichológiai, anyagi, munkaképességi és politikai elemzést végzett, hogy kinek adjon munkát és kit küldjön haza. Megrendítő tapasztalat volt, de nem jutott munka minden nap mindenkinek. Akiknek gyerekei éheztek vagy betegek voltak, külön elbírálás alá kerültek Vili bácsi utasítására. Ez a gyakorlat általános méltánylást eredményezett, ha teljes megelégedettséggel nem is járt. A másik következménye volt, hogy fizetéskor százak álltak sorban órákig, mire a napszámokat ki bírtuk osztani. A Párt tudta, hogy 4-5 évvel a hatalom megszerzése után a problémák megoldatlanok. A szegény emberek közötti általános kiábrándulásra a válasz további politikai propaganda és megfélemlítés lett. A DÉFOSZ helyi szervezete engem is arra kényszerített, hogy esténként a környező falukban politikai előadásokat tartsak. Az előírt anyagot nyomtatásban megkaptam, két újságoldalnyi terjedelemben. Télen sötétedés után biciklire ültem, és a kocsik és szekerek által felvágott és megfagyott utakon értem el a kijelölt községekbe. Az előírt anyagot az utasítástól eltérően csak felolvastam nagy gyorsasággal, ahelyett, hogy recitáltam volna. Egyik alkalommal egy fiatalabb munkás ember megkérdezte, hogy nem szégyellem-e magamat, hogy ilyen hazugságokat tálalok nekik. Torkomon akadt a szó. Az egyik öreg paraszt bácsi segítségemre sietett. Mondta: "Hagyd békében a fiatalurat te szamár, nem látod, hogy ő sem hiszi, azért olvassa. Miért vagy te itt? Ö is azért jött ide ilyen ocsmány időben, amiért te vagy itt." Ezzel a kérdés lezárult. A telep állandó alkalmazottai - kevés kivétellel - teljes tudatában voltunk privilégiumunknak. A telep üzemi bizottságának elnöke és a párttitkár úgy érezték, hogy övék a teljes hatalom, és ők diktálhatnak mindenben. A beszéddel Vili bácsi nem sokat törődött, de ha a munkarendet vagy etikai elveket megsértették, azt gyakran szóvá tette. Ez volt az oka, hogy kétszer népbíróság elé hurcolták. Ottlétem alatt kiderült, hogy az üzemi bizottság elnöke saját hasznára adott el bontási épület anyagot. A párttitkár, aki a fejési listát vezette az istállóban, egyik alkalommal a könyvben felejtette a magán feljegyzéseit, amiből világossá vált, hogy azért olyan kicsi a tejtermelés, mert egy részét nem írta be, és a különbséget a maga nevében adta el a tejcsamoknak. Nyilvánvaló volt a szabálytalanság és azonnal jelentettem Vili bácsinak. Tanácsa az volt, hogy őrizzem meg a
