Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
Kisvárdai emlékeimből
Teichmann Vilmos élete és munkássága 197 igyekeztem ezzel enyhíteni a gyakran indokolt felháborodását. Politikailag sebezhető ember volt, és nagyon szerette a családját. Teichmann Vilmos szakmai gyökerei Vili bácsi a növénynemesítés művészetét Erich Tschermak von Seysenegg mellett sajátította el Bécsben. Tschermaknak nagy elismerés jutott osztályrészül, főképp első munkája alapján, ö volt a harmadik, aki 1900-ban Mendelhez hasonló eredményeket közölt borsóval, egy generációval később. Tschermak professzori állást nyert a nagyhírű Hochschule für Bodenkultur-on, Bécsben. Díszdoktora volt számos egyetemnek, több tudományos akadémiai tagságot szerzett, udvari tanácsos lett, Bécs városa különleges dísz gyűrűjével jutalmazták, Goethe éremmel tüntették ki. Valóban kiváltságos helyzetben élt, szülővárosában, anya nyelvét beszélve, 91 éves koráig. Nem hiszem azonban, hogy Tschermak egy növényfajtája is hasonlóan sikeres lett volna, mint Teichmann Vili bácsi Gülbabája. Tschermák közölt elméleti dolgozatokat is, de néhány azok közül vitatott maradt. Vili bácsi nem volt a toll embere. Őt nem érdekelte a tudományos közlés, neki az volt fontos, hogy a munkájának eredménye hogyan szerepel a gyakorlatban, mit ér a mezőgazdasági termelő számára. Mások is nemesítettek burgonyát Magyarországon, de senki más fajtája nem vált olyan népszerűvé, mint az övéi. Talán csak Agnelli József, a Nyitra megyei plébános és növénynemesítő közelítette meg Vili bácsi sikerét a Magyar Kincs-csel a múlt század végén. Az én gyermekkoromban Magyarországon főképp a német Cimbal fajtái, például Wohltmann, vagy az ugyancsak külföldi korai rózsa burgonya voltak termesztésben. Az erősen lisztes Wohltmann ízben meg sem közelítette a Gülbabát, és inkább csak a szeszipar kedvelte nagy keményítőtartalma miatt. A Korai rózsa nagyon gyengén termett szántóföldi körülmények között. Vili bácsitól nem igen hallottam mentorairól. Azt hiszem, Carl von Fruwirth, egy másik bécsi professzor (Technische Hochschule) munkája hatott rá. Fruwirth 1925-ben egy közel 30 oldalas dolgozatot közölt a BIBFIOGRAPHIA GENETICA-ban, összefoglalva a burgonyanemesítés akkori legújabb eredményeit. Természetben talán volt némi hasonlatosság is a kettőjük között. Fruwirth professzort még kis gyerek koromból
