Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
A nemesítői hagyományok ápolása
Teichmann Vilmos élete és munkássága 183 Szöszösbükköny nemesítés Az Elő-Ázsiában őshonos növény a gabonafélék gyakori gyomnövénye volt Európában. A szöszösbükkönyt elsősorban őszi takarmánykeverékekben zöldetetésre használják. Az Országos Növénynemesítő Intézet kezdeményezésére a bükkönyfélék nemesítő vei 1921-ben a zalaszentgróti uradalomban kezdtek foglalkozni. A munkát Fleischmann Rudolf Kompokon, Sedlmayer Kurt és Csitkovics Antal Sopronhorpácson folytatták. A Kisvárdai Állami Növénynemesítő Telep a II. világháborút követően kezdett nemesítéséhez Teichmann Vilmos vezetésével. A Szabolcs-Szatmár megyében fellelhető tájfajtákból kiindulva, Hankó József közreműködésével Teichmann Vilmos állította elő a Kisvárdai szöszösbükkönyt, amelyet 1951-ben előzetesen, majd 1967-ben államilag ismertek el. A fajtát Hungvillosa néven Németországban is minősítették, így minden évben jelentős mennyiségű vetőmag exportra nyílik lehetőség. A Kisvárdai szöszösbükköny dúsan elágazó, vékony szárú, közepesen szőrözött fajta. Virágai sötétibolya színűek, magja bömbölyű, szürkés fekete. A fajta rendkívül értékes tulajdonsága, hogy a gyenge termőképességű talajokon is igen korán nagy zöldtömeget képes adni. Télállósága, bokrosodó képessége kiváló, ezért általában őszi takarmánykeverékekben rozs támasztó növénnyel vetik gyenge tál aj adottságú területen. Az utóbbi időben a szöszösbükköny-termesztés iránt nő az érdeklődés, amely újabb fajták előállítását indokolja. A nemesítés egyedszelekcióra alapozott családtenyésztéssel történik, célja a genetikai állomány fagytürő képességének és fejlődési erélyének javítása. Nemesítését kettős cél határozza meg. A szöszösbükköny fajtáknak nagy zöldtömeget és megfelelő minőségű takarmányt kell szolgáltatni, melynek előfeltétele, hogy gyors fejlődésü, felálló, lédús szárat nevelő típusokat használjunk a nemesítésben. A magtermő képesség annyiban célja a nemesítésnek, hogy a vetőmag szükséglet csökkentése érdekében lehetőleg kis ezermagtömegü típusokat használjunk. Fontos feladat a termésbiztonság növelése, mert a szöszösbükköny magtermése erősen függ a környezeti tényezőktől. A termésbiztonság genetikai úton történő növelése igen nehéz feladat, mert a tulajdonság kialakításában a környezeti tényezőknek fontos szerepe van. Esős, hűvös tavaszon a
