Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
A nemesítői hagyományok ápolása
Teichmann Vilmos élete és munkássága 180 Lengyelországi Radzikowi Gabonakutató Intézettel kialakított együttműködés. Lucernanemesítés Tessedik Sámuel a lucemanemesítés magyarországi úttörője nemcsak meghonosította a növényt, de Szarvas környékén évtizedeken át foglalkozott annak vetőmagtermesztésével is. A munka a század elején felgyorsult, Grábner Emil, az Országos Növénymesítési Intézet alapítója és első igazgatója foglalkozott a Kárpát-medence különböző tájkörzeteiből begyűjtött lucerna ökotípusok tudományos vizsgálatával, és előállította az Óvári lucerna fajtát. Ezt követően többen próbálkoztak a lucerna nemesítésével, de senkinek sem sikerült olyan fajtát előállítani, amely megbízhatóan többet termett volna a Tisztántúlon (Bánkút, Békésszentandrás, Szarvas) begyűjtött tájfajtáknál. A Kisvárdai Állami Növénynemesítő Telep megalapítását követően Teichmann Vilmos is foglalkozott a lucerna nemesítésével, követve a természetes evolúció útját, amely lehetővé tette, hogy a lucerna a számára nem elég meleg északi országokban is meghonosodjon. Polycross módszerrel a Tuzsoni kékvirágú lucerna és a Homoki lucerna természetes keresztezéséből származó populáció felhasználásával, szelekciós eljárással indított törzseket, melynek eredményeként 1963-ban minősítették a Kisvárdai lucernát. Az extenzív viszonyok között is biztonságosan nagy termést adó perzisztens lucerna hamarosan megbecsülést vívott ki magának az alacsony termőképességü homoktalajon gazdálkodók körében. Teichmann Vilmos által megkezdett munkát Vágó Mihály folytatta tovább, aki 1955-től vett részt a lucemanemesítési programban, és előállította a Kisvárdai-1 jelzésű lucerna fajtát, amely 1978-ban nyert állam: minősítést. A fajta szára kissé dúrva, de jól fejlett, magas állományt ad. Virágzata túlnyomóan lila, halványlila színű, de átmeneti, sőt fehér virágszín is előfordulhat benne. Fejlődési ritmusára jellemző, hogy az első két évben mérsékeltebb, majd a harmadik-negyedik évben nagyobb termést ad. Hosszú élettartamú fajta, amely az intenzív körülményekhez is jól alkalmazkodik. Magtermőképessége jó. Kiváló alkalmazkodóképessége révén az ország minden lucematermő táján eredményesen termeszthető.
