Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
A nemesítői hagyományok ápolása
Teichmann Vilmos élete és munkássága 166 A begyűjtött vagy felvásárolt sárgahéjú burgonyákat a fogyasztók egységesen Ella fajtaként azonosították, ugyanakkor a Kisvárdai rózsa burgonya fajta jó étkezési és termesztési tulajdonsága miatt gyorsan elterjedt. Már fajtajelölt korában megfigyelhető volt, hogy a gazdák gyakran megdézsmálták, amit Teichmann Vilmos a fajtaelismerés biztos zálogának tekintett, hiszen csak a jót lopják. Az egészséges vetőburgonya előállítása vírusmentes, fertőzéstől mentes termesztési körülményeket igényel. Az ellenállóbb fajták nemesítéséhez, illetve az ellenállóság elbírálásához viszont fertőzött környezet szükséges. A nemesítés és fajtafenntartás ezen eltérő igényét előbb úgy gondolták biztosítani, hogy a fajtajelöltek leromlás-ellenállóságának vizsgálatát Kecskeméten végeztetik. Mivel a keresztezésekből kapott növények csak igen kis százalékban mutattak rezisztenciát, az ellenálló fajták előállításához növelni kellet a magoncok számát, amit már csak a külön telepen lehetett elvégezni. A burgonyával foglalkozó nemesítők, fajtafenntartó és vetőgumó-szaporítók közös elhatározása volt, hogy megteremtik a nemesítés feltételeit a nyíregyházi telepen és Kisvárdán csak a fajtafenntartást végzik. Teichmann Vilmos idősebb kora ellenére is vállalta a nemesítési munkák elvi irányítását Nyíregyházán, mint a nemesítési osztály vezetője. Az erőfeszítések eredményeként Forgó Sándor irányításával a Nyírségi rózsa (1972), a Nyírségi korai (1972) és a Szabolcsi rózsa (1973) burgonya fajtákat nemesítik. Bukai József irányításával az 1960-as évek második felében Nyíregyházán is megkezdődött a vadburgonya fajok vizsgálata és azok felhasználási lehetőségének kidolgozása a burgonya fajták vírusellenállásának növelése érdekében, hiszen a dihaploid vadfajok között igen nagy azoknak a száma, melyek értékesek a rezisztencia-nemesítés szempontjából. Ezekkel a tetraploid burgonya nem, vagy csak igen nehezen keresztezhető. A keresztezések sikerének növelése a dihaploid fajták poliploidizálásával, vagy a tetraploid Solanum tuberosum dihaploidjának előállításával volt lehetséges, amely a keresztezések azonos polid szinten történő elvégzését tette lehetővé. Az 1970-es évekre az intézet már rendelkezett Solanum tuberosum dihaploidokkal, és végeztek keresztezéseket különböző dihaploid fajokkal is.
