Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
A Kisvárdai burgonyanemesítő és Vetőburgonya-szaporító Osztályának 1955. évi jelentése
Teichmann Vilmos élete és munkássága 157 SZÖSZÖSBÜKKÖNY-NEMESÍTÉS A téma felvetésének indoklása: A talajainkon fellelhető szöszösbükköny közül egy olyan fajta előállítása, amely nagy tömeget ad, jó magkötő és a rozzsal lehetőleg egy időben érjen. Ezzel enyhíteni lehetne a homoktalajaink pillangósvirágú takarmányhiányát. A kérdés állásának rövid áttekintése: A szöszösbükköny nemesítését 1947 évben kezdtük. Az anyatő kiválasztás a környékünkön fellelhető alapanyagból indult ki. Azóta minden évben 1-2.000 anyatövet emelünk ki, amelyek közül a legjobbakat törzskísérletbe állítjuk. Többéves kísérletekben jól szereplő törzsek anyaga adja az évenként a szaporító gazdaságoknak átadott elit anyagot. 1955-ben a “Kisvárdai szöszösbükköny’ állami elismerést nyert. Mindennek ellenére már 1949 évtől kezdve, minden évben nagyobb mennyiségű elit anyagot adunk át szaporításra a különböző állami gazdaságoknak. Fenti idő óta az egész országban a Kisvárdai szöszösbükkönyt termelik. Kísérleti munka: Sajnos itt törzskísérleti eredményekről nem számolhatunk be, mert ezek teljes egészében Nagykállóban kiértékelhetetlenek voltak (B, C, D törzsek). Ugyanaz lett a sorsa az agrotechnikai kísérleteknek is, amelyek a tavalyihoz hasonló módon voltak beállítva. (Magtermesztési kísérletek különböző magmennyiséggel és tenyészterülettel). A törzsanyagból csak a tartalékmagból elvetett ' Ai törzsek anyaga maradt meg Kisvárdán. Ezt az anyagot szubjektív bírálatnak vetettük alá, fő törekvésünk, hogy a későn érő, rossz magkötő típusokat kiselejtezzük. Ezzel elérjük, hogy a szöszösbükköny nagyjából a rozzsal egyidőben érjen és bővebb magtermést adjon. Összefoglalás: Sajnos a tenyészanyag nagy része Nagykállóban tönkrement. A szöszösbükköny tenyészanyag tönkremenetele tavasszal erős rovarkártétel hatására következett be.
