Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
A Kisvárdai burgonyanemesítő és Vetőburgonya-szaporító Osztályának 1955. évi jelentése
Teichmann Vilmos élete és munkássága 137 az 1955 évi termésű I. fokozatú, mintegy 385 vagon és 95 vagon II. fokozatú hazai fajta vetőgumó mennyiséget teljes egészében újból a II. fokozatú termelésbe állítja be. Az I. fokozatú 192 és a II. fokozatú 2228 vagonnyi idegen fajtájú vetőburgonya mennyiségeket legnagyobb részben kommersznek minősítve részben a szesziparnak, részben csereakcióra futtatja le. Magtermeltető Egyesülés szintén az osztály javaslatára az I. és II. fokozatú hazai fajtákat úgy csoportosítja, hogy egyidejűén a hazai piaci igényeket is figyelembe veszi akkor, amikor az egyes fajtákat az igényeknek megfelelő körzetekbe viszi, - győri piac sárga, budapesti piac rózsa fajták -. Magtermeltető Egyesülés az osztály javaslatára a népgazdasági érdekeket követi azzal is, hogy a II. fokozatú 95 vagon hazai fajtát az 1956 évben újból a II. fokozatú termelésbe állítja, és a megfelelő fajtákat a piaci igények szerint csoportosítja, mert ezzel valósul meg az a cél, hogy a hazai fajták és 1-2 kiváló idegen fajta (Merkúr, Lenino) minél nagyobb mennyiségben kerüljenek köztermesztésbe a csereakció keretében. 1956 évben a nagy mennyiségű és jó minőségű hazai és 1-2 idegen fajtával lebonyolítható csereakció lesz hivatott lényegesen csökkenteni, illetve megszüntetni a népgazdaság által e célra fordított több évtizedes ráfizetést. Fentiekből is megállapítható, hogy a Vetőburgonya-szaporító Osztály rövid - 2 éves - működése alatt az idegen fajták termelése az I. fokozatban is erősen csökkent, és 1955 évben mindössze 192 vagon készletet mutat. Az 1956 évben: szuperelit és elit fokozatban idegen fajtákat nem termeltetnek, míg az I. fokozatban, mintegy, 20 százalékra - tehát minimálisra - csökken az idegen fajták mennyisége. Összefoglalás: Előbb felsoroltakból megállapítható, miszerint a Vetőburgonya-szaporító Osztály 1955 évre eső feladatait úgy teljesítette, hogy annak eredményei után - az eredetileg 4 évi megvalósításra előírt - további feladatait előreláthatólag az 1956 termelési évben, vagyis 3 év elmúltával már teljesíteni fogja. Felhasznált irodalom 1. Bukaszov (1948): Szelekcija kartofelja. Szeljhozgiz 1948. Moszkva-Leningrád.
