Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)
A Kisvárdai burgonyanemesítő és Vetőburgonya-szaporító Osztályának 1955. évi jelentése
Teichmann Vilmos élete és munkássága 125 • 2079/49. Tápanyagban gazdagabb talajt kedvelő, fitoftórával szemben csak kevésbé fogékony étkezési magonc. Termőképessége többévi átlagban a Merkúrral azonos. Gumójának étkezési értéke és keményítőtartalma azonban jobb. A mozaik típusú vírusokkal szemben alig, levélsodrással szemben kissé fogékony. Tápanyagban gazdagabb talajt igénylő jó minőségű, késői étkezési fajta. • 100/52. Kiemelkedő termést adó késői fajta. Termésben és keményítő hozamban - kétévi átlagban - a hasonló érési idejű legjobb külföldi fajtákat meghaladja. Fitoftórával szemben gyakorlatilag ellenálló, mozaikra és levélsodródásra alig fogékony. Általánosságban: A nemesítés eredményeképpen az 1956 évvel induló országos fajtakísérletekre több perspektivikus fajtajelöltet jelentettünk be. Korai fajták vonatkozásában sikerült a Gülbabánál többévi átlagban mintegy 50 százalékkal termőképesebb fajtajelöltet előállítanunk, (3521/49) amelynek termőképessége eléri a régebbi középkorai fajtákét. Sajnos étkezési értékben nem közelíti meg a Gülbabát csak, mint korai tömegburgonya jöhet számításba. Középkorai fajták terén kiváló étkezési értékű (1906/49, 1394/49, 320/50) az eddigi elismert fajtáknál 10-30 százalékkal bővebben termő, betegségeknek ellenálló a különböző talajnemeknek megfelelő (tápanyagban gazdag kötöttebb talajra: 320/50, 1273/50, 1273/49, könnyű homoktalajokra: 3965/49, 647/51) fajtajelölteket állítottunk elő. Egyes fajtajelöltek termőképessége (647/51, 3965/49, 1273/49) eléri, sőt meghaladja a középkésői fajtákét is. Országos viszonylatban a középkésői csoportban legtermőképesebb az Aranyalma és Boldogító. Mindkét fajta - elsősorban az Aranyalma - a tápanyagokban gazdagabb talajokat kedveli. Nemesítésünk eredményeképpen sikerült igénytelenebb, a laza homoktalajokat kedvelő (263/47, 3698/49) és ott azoknál bővebben termő fajtajelölteket előállítanunk. Fiatalabb kiónjainkkal (443/52, 2787/52) jelentősen tovább emeltük a terméshozamot más talajnemeken is. Az eredmények népgazdasági kihatása csak közvetve érvényesül, amikor az új termőképesebb fajták megfelelő, nagy biológiai értékű vetőgumót biztosító szaporító rendszeren
