Lazányi János (szerk.): Teichmann Vilmos élete és munkássága (Nyíregyháza, 1998)

Teichmann Vilmos élete

Teichmann Vilmos élete és munkássága

7

TEICHMANN VILMOS ÉLETE

Palotásné Teichmann Gertha

Volt munkahelyén a Debreceni Agrártudományi Egyetem Kutató Központja Kisvárdai Teichmann Telepén márványba vésve az emléktáblán ez áll:

„...Élete és munkássága legyen példakép az utódai számára!”

Az életrajz írásánál nem akartam csak száraz tényeket, számadatokat közölni, arra törekedtem, hogy emberközelbe hozzam. Ha az a kritika ér, hogy szubjektív képet alkottam, kérem, nézzék el. Apám volt, akit tiszteltem, szerettem és még most is a gyermek szemével tekintek vissza - Reá!

Az Elba parti Usti nad Laben-ben született 1898. október 29- én. Apja, Teichmann Emánuel, cukorgyári munkás volt. Dolgozott a Zakupi, az Usti Cukorgyárban és Cukorfinomítóban, attól függően, hol talált munkát. A munkanélküliség, az elbocsátások őt sem kímélték. Anyja, Schwarcbach Mária paraszt szülők gyermeke. Ősei több száz éve földművesek voltak. A mezőgazdaság iránti vonzódást és szeretetet édesanyjától örökölte.

Sovány, vékony testalkatú gyermek volt. Zárkózott természete édesapjától származott. Már mint kisfiú is jó tanuló volt, szerette az írást, olvasást, de legjobban a számtant. Később a természetrajz kerítette teljesen hatalmába.

Édesapja, a komoly ipari munkás szerette a természetet, de csak hétvégeken tehettek kirándulást a környező hegyekbe. Ezek a séták sokáig emlékezetesek maradtak a gyermekek számára. Közben egyre súlyosabb gondok nehezedtek a családra. Édesapja betegeskedése tovább rontotta a szűkölködő család anyagi helyzetét. Szívbeteg volt és egyre nehezebben bírta a fizikai megterhelést. Most már a szülők a gyermekek segítségére is számítottak, szigorú idő- és munkabeosztás szabályozta életüket. Tanulás és munka közben a gyerekek csak néha jutottak egy kis pihenőhöz. így a séták a természetben egyre rövidebbek lettek.

Minden iskolai szünidejét anyai nagybátyjánál töltötte, vidéken, falun, ahol a gyenge fizikumú városi gyermeknek nehéz fizikai munkát kellett végeznie. Apja sokszor eltöprengett azon, hogy milyen jövő vár értelmes, fogékony nagyobbik fiára. Vágya volt, hogy müveit, tanult ember lehessen, bár nehezen tudta