Horváth Árpád - Pap János: Technikatörténet. 2. kiadás (Budapest, 1970)

A fémek megismerése

gették ki a rézércdarabokat az üreg falából. Bizonyára meglocsciták a kőzetet, és amikor meglazult, körönmai, újheggyel feszegették ki az értéke s ércet#

A "tüzvetés" ősi jövesztési módszer, minden bizonnyal a réz-bronz korszak találmánya* A bányában óriási tüzet raktak és az átforrósodott, izzó kőzetre vizet locsoltak. Hogy ez milyen munka lehetett, annak elképzeléséhez nem kell nagy fantázia* A tüzvetést mindaddig alkalmazták, mig a robbantást - először Selmecbányán - be nem vezették*

A rabszolgaság intézménye az emberi erőt állította a termelés szolgálatába. Az ember volt a munkagép. Mindaddig, amig a hóditő hadjáratok során elegendő hadifogolyhoz, rabszolgához jutottak, nem volt szükség olyan találmányra, amely az emberi erőt pótolni, vagy helyettesíteni tudja. Csak később, amikor az emberi erő drágult, kellett a feltalálóknak gépeket szerkeszteni.

Egyes műveletekhez a természeti erőket is beállították, ott,ahol a lehetőség megvolt. A vizikerék és szélkerék a bányavíz szivattyúzásán, öntözésén kívül a gabona megőrlésére is szolgált, bár Pompejiben még emberi erővel hajtott malmokat is láthatunk.

Időszámításunk előtt a harmadik évezredben Egyiptomban, Indiában, Kalet-Ázslaban városok, paloták, erődítmények emelkedtek. Az épitőszerszámok, fegyverek még túlnyomóan bronzból vannak, de már ismerték a vasat is. Hamarosan megismerték az ezüstöt, ónt, cinket, ólmot. A könnyen olvadó, lágy, de súlyos ólomból, főzőedény, vizvezetékcső, sokféle eszköz, játék készült.

Kevés fém - nemes és nem nemes - volt ismeretes az ősidőkben.

16