Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Szerszámok kőből és vasból
North munkássága elsőként mutatott rá a pontosság jelentőségére a tömeggyártásban, de ezt egy másik jelentős amerikai fegyvergyár is igazolta, amely a Massachusetts államban, Springfield városában működött. Itt olyan mérőeszközrendszert fejlesztettek ki, amellyel a gyártás valamennyi fázisában ellenőrizhették az alkatrészek méreteit. A gyár valamennyi dolgozójának megvolt a maga mérőeszköz-készlete munkája ellenőrzéséhez, de emellett volt egy etalonként használt készlet is, amellyel rendszeresen ellenőrizhették a dolgozók mérőeszközeit, nehogy azok a kopás és elhasználódás miatt pontatlanná váljanak. A springfieldi mérőeszközök példája csak egy7 a sok közül, amelyek azt bizonyítják, hogy a pontosság jelentőségét már kezdettől fogva felismerték. Ugyanezt láthatjuk a rögzítés kérdésénél is. Valahányszor egy' tárgy at befognak a megmunkáláshoz, fennáll a pontatlanság veszélye. Ezt úgy lehet a legbiztosabban elkerülni, ha minden egyes darabot mindig pontosan ugyanazon a helyen és módon fognak be. Ehhez pontos rögzítőelemekre - a munkadarabot a szerszámba befogó szerkezetekre - volt szükség. Elsőként a nyugat-virginiai Harper’s Ferry' fegyvergyárban dolgozó John Hall ismerte fel, hogy nagy on fontos lenne oly an rögzítőelemeket tervezni, amelyekkel csökkenthető a pontatlanság veszélye. Valószínűleg Hall volt az első olyan szentély, aki joggal állíthatta magáról, hogy kepes gazdaságos módon tökéletesen egyforma puskákat készíteni, s ehhez nem TALÁLMÁNYOK ENCIKLOPÉDIÁJA nagyon kell külön képzettséggel rendelkező munkásokat alkalmaznia. Példáját sokan követték, közülük Sámuel Colt volt a legismertebb. A connecticuti Hartfordban álló gyárában Colt továbbfejlesztette Hall gyártórendszerét. Szerencsésnek mondhatta magát alkalmazottai kiválasztásában, hiszen nála dolgozott például egy tehetséges feltaláló, William Ball is, aki számos szerszámgépet tervezett, köztük marógépeket, csavargyártó gépeket és sajtókat is, amelyek lehetővé tették, hogy Colt a korábbinál gyorsabban és hatékonyabban gyártsa a fegyvereket. Mivel Coltról kapta a nevét egy egész lőfegyvercsalád, amely a nagy pontosságáról és tartósságáról lett híres, neve a köztudatban szorosan összefonódott a tömeggyártással. Szerepét pontosabban fogalmazza meg az a kijelentés, hogy Colt olyan gyártó volt, aki átvette és továbbfejlesztette elődei ötleteit. Emellett felismerte és segítette a tehetséget is. Nem csupán a fiatal Ball dolgozott Colt gyárában; alkalmazottai között található sok olyan személy, akik később Amerika legjelentősebb gyárosai lettek például Francis Pratt és Amos Whitney. Különös módon a pisztoly vált az amerikai függetlenség jelképévé, és sok amerikai gy áros ennek a fegyvernek köszönhetően ismerte meg a függetlenség ízét. Tömeggyártás más iparágakban Sámuel Colt úgy vélte, hogy gépekkel bármi előállítható. A XIX. század közepén egész sor amerikai gyáros próbálkozott ezen elképzelés igazának bizonyításával. Szögek, tűk, hordók, kések, kardok, órák, zárak, és számtalan egyéb eszközök gyártói tettek kísérleteket a gépesítésre ebben az időben. A siker egyik titka a megfelelő piac felderítése volt. A fegyvergyárosok könnyen megtalálták számításukat, hiszen őket részben a hadsereg, részben pedig a saját puskára és pisztolyra vágyó amerikaiak tömege támogatta. A sorozatban gyártott McCormick aratógépet szintén nagy számban adták el rengeteg észak-amerikai farmernek. Virágzó iparággá vált az óragyártás is. Az óragyárosok sikere nagyrészt a házaló ügynököknek volt köszönhető, akik közvetlenül a fogyasztóknak adták el termékeiket. Az ügynökhálózaton keresztül a sorozatban gyártott órákból nagyon sokat értékesítettek szerte Amerikában. Történt ez annak ellenére, hogy ezen a területen a tömegtermelés még nem ért el olyan nagy pontosságot, mint a fegyvergyártásban, és az órák összeszerelésének hatékonysága is elmaradt a fegyverekétől. A tömeggyártást gyorsan meghonosító iparágak közül meg kell még említenünk a varrógép- és kerékpárgyártást is. Mindkét szerkezet XIX. századi találmány, s mindkettő alkalmas volt arra, hogy megváltoztassa az emberek életét. Közös volt bennük az is, hogy bár Európából származtak, sorozatgyártásuk mégis Amerikában indult meg először. Nem minden varrógépgyártó alkalmazta kezdettől fogva a tömeggyártás módszereit- még a híres Singer sem. A legnagyobb sikert azonban azok érték el, akik merték vállalni ezt a lépést. Jó példa erre a Wheeler and Wilson cég, amely 1850-ben kezdett dolgozni hagyományos módszerekkel. 1855- ben 1171 darab varrógépet gyártottak, de a termelés 1859-re 21306 darabra nőtt. Ez egyrészt annak volt köszönhető, hogy a cég új, korszerű üzembe költözött, másrészt pedig annak, hogy olyan igazgatót neveztek ki, aki Sámuel Colt mellett tanult, és igen járatos volt a tömeggyártás módszereiben. Sikerült elérnie, hogy a tűk kivételével az összes eszközt gépi úton állítsák elő. A vállalat nagyratörő célkitűzését - az évi 100 ezer darabos termelést - 1871-ben érték el, és utána még évekig fenn is tudták tartani. Más gyártók - köztük Singer is, a Wheeler and Wilson cég példáját követve- szintén áttértek a tömeggyártásra, gyakran éppen amiatt a keresletnövekedés miatt, amelyet ők maguk idéztek elő. A tömeggyártást bevezető cégek sok kisebb gyártót szorítottak ki a piacról. Ezek egy része az 1880-as években egy új iparág felé fordult, és elkezdett kerékpárokat gyártani. Az 1880-as és 1890-es években valóságos kerékpárőrület ütötte fel a fejét, és e jármű legtöbb alkatrésze nagyon alkalmas volt a tömeggyártásra. A kivételt a kerék jelentette, amelynek küllőit kézzel kellett behelyezni és beállítani. Egyetlen kerék összeállítása ezzel a módszerrel egy óráig is eltarthatott - egy fegyvergyári munkás ekkoriban ennyi idő alatt akár 20 puskát is összeszerelhetett. Puskatuskészítés A tömeggyártás egyik kulcsa az, hogy az adott munkafolyamathoz megfelelő gépet kell létrehozni. Szakképzett munkaerő kézi munkáját igényelte például a fa puskatusok kifaragása - ezt a műveletet a munkadarab szabálytalan formája miatt nehéz volt gépesíteni. A megoldást a Springfield Fegyvergyárban dolgozó Tlxmias Blanchard találta meg 1822-ben, amikor elkészítette másolóesztergáját. Az eszterga bármilyen szabálytalan forma lemásolására képes volt, ezért később a kaptafáktól a fejszenyelekig nagyon sok mindent gyártottak ezzel a módszerrel. 96
