Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)

Szerszámok kőből és vasból

Famegmunkáló szerszámok Az ókori világban az ácsok munkájára még a mainál is nagyobb szükség volt. Ekkori­ban a házaktól és hajóktól kezdve - az olyan kisebb tárgy akig, mint a kerekek és vödrök - nagyon sok minden készült fából, illetve tartalmazott jelentős mennyiségű fát. Még a gépek is fából készültek - akár az egyip­tomiak esztergáiról, akár a középkori vízimalmokról van szó. Az ácsok és asztalo­sok munkájának nyomai mindenütt ott vol­tak, és így7 persze a famegmunkáló szerszá­moknak is nagy hatásuk volt az életre. Évszázadokon át a fejsze és a balta voltak a fa vágásának és megmunkálásának leg­fontosabb eszközei. Ezeket fémből állították elő, de formájuk még kőből készült őseik alakjára emlékeztetett. A fémfejszét azon­ban általában könnyebb volt nyélre erősí­teni, mint a kőbaltát. A kovácsolt fémből készült fejsze- vagy baltafej egyik végén kialakíthattak egy hegyes nyakrészt, ame­lyet bőrszíjakkal a nyélhez kötözhettek, vagy egyszerűen beleverhettek abba, mint ahogy a reszelőknel még ma is teszik. A fémöntés feltalálása után még jobb módszert dolgoztak ki a nyél és a fej össze­­erősitésére: az öntött fejszefejen üreges fog­lalatot alakítottak ki, amelyben szilárdan rögzíthették a nyelet. Nem tudjuk pontosan, mikor is alakul­tak ki ezek a szerszám-formák. A régészeti lelőhelyek gyakran nedves körülményei között az „újabb” fém, a vas gyorsabban szétmállik, mint a bronz, ezért a korai vas­szerszámok nagy7 része megsemmisült. Éppen ezért volt nagy on jelentős az a leletegyüt­tes, amely a Kr.e. VIII. században készült asszír vasszerszámokból állt. Ezeken az eszközökön jól megfigyelhető számos, ma is ismert forma. A nyakkal ellátott eszközök közt találtak például egy ráspolyt, amely­nek érdes felülete szabálytalan alakú volt, valamint egy fűrészt visszahajló fogakkal, hogy7 a szerszám a húzáskor vágjon. Ugyan­itt ny akkal ellátott vésőket, valamint fém­gyűrűket is találtak - ez utóbbiak a szer­számok fanyélhez rögzítését szolgálták. Talán a legérdekesebb az a két fúrófej, amelyeket fanyélhez rögzítve - vagy talán kézifúróba fogva - használhattak. Római szerszámok Az ókori világ szerszámai közül a legjob­ban azokat ismerjük, amelyeket a rómaiak használtak. Az ókori görögök eszközeiről más sokkal kevesebbet tudunk, de valószínű, hogy7 a rómaiak - több más területhez hason­lóan - itt is sok mindent vettek át az őket megelőző görögöktől. A római szerszámok egy7 részének formái az asszíriai lelethez hasonlóak, de sok oly7an is akad köztük, amely nagyon sokat fejlődött az évszáza­dok alatt. A rómaiak például sokkal jobb fűrészeket használtak, amelyek fogait úgy alakították ki, hogy a fűrészport munka köz­ben folyamatosan kitolják a vágatból. Freskóikon néhol keret- és lombfűré­szeket ábrázoltak, de ezeknél még nem volt lehetőség a penge feszességének a be­állítására - annak a módját csak a közép­TALÁLMÁNYOK ENCIKLOPÉDIÁJA korban találták ki. Az ősi egyiptomiak által is ismert húros pergőfurdancs mellett a ró­maiak már nyeles pergőfúrót is használtak. A vonókés és a gyalu is a római korban jelent meg először. No és persze Asszíriához hasonlóan, itt is nagyon sokféle fejszét, kalapácsot, baltát, vésőt, ráspolyt és fúró­fejet használtak (itt sem tudjuk, hogy a fúró­fejeket kézifúróba rögzítve használták-e). Tulajdonképpen a római ácsműhely felsze­relése nagyon hasonlított a mai asztalosok műhelyében fellelhető kéziszerszámokra. A szerszámok változatossága jól tükrözi a római mesteremberek által végzett mun­kák sokféleségét. Úgy tűnik, ebben a kor­ban a specializáció már jóval nagy obb mér­tékű volt, mint azelőtt, és a fa megmunká­lásával foglalkozó mesterek is szakosodtak - a korabeli írások említést tesznek például kocsikészítőkről, kádárokról, bognárokról és asztalosokról is. A szerszámok további fejlődése A rómaiak szerszámairól meglévő ismere­teinkben akad néhány hiány is. Nincs pél­dául bizonyítékunk arra vonatkozóan, hogy használtak volna satukat. A szőlőt ők is csavarsajtóval préselték, és elképzelhető, hogy7 készítettek ahhoz ha­sonló szerszámokat, amelyek a munka­darabot az asztalhoz rögzítették, de ebben nem lehetünk biztosak. Az általunk ismert satu a középkor vége felé jelent meg, ami­kor a fa- és fémmegmunkálásnál egyaránt hasz-nálták. A középkorból származnak az első cáfolhatatlan bizonyítékok a cserél­hető fúrófejek forgatására képes kézifúró alkal mazásáról is. Hasonló szerszám volt a T alakú nagy furdancs is, amely nél a T két keresztrúdja tette lehetővé, hogy nagy átmérőjű lyukak fúrásánál nagyobb erőt fejthessenek ki. A középkorban tovább specializálódtak a szerszámok. Fűrészek, fejszék, balták, vésők és ráspolyok széles választéka jelent meg a különböző feladatok elvégzésére. Az ipari korszak változásai nem annyira a kéziszerszámok formájának módosítására, mint inkább a gépesítés és a tömegtermelés fejlesztésére irányultak. Persze voltak kivé­telek. A korábbinál jóval pontosabb fém­öntési és -megmunkálási eljárások tették például lehetővé az állítható fémélű gy alu kidolgozását. Ezt a szerszámot a bostoni Leonard Bailey találta fel a XIX. század közepén. Nemcsak a tökéletesen sima talp­rész és az egyenletes vágási vastagság miatt volt ez különleges újdonság, hanem az egy­szerű állíthatóság miatt is. A penge magasságát egy anyacsavar forgatásával lehetett szabályozni, míg a ko­rábbi gyalukon ehhez kalapácsot kellett használni. Napjaink motoros szerszámai talán igen távol állónak tűnnek az ókori ácsok esz­közeitől, ám a munkapadon mellettük heve­rő fűrészek, vésők és kalapácsok azoknak a régi szerszámoknak a közvetlen leszár­mazottai, s egyben minden szónál ékeseb­ben bizonyítják az ősi mesterek nagy tapasz­talatát és szakértelmét. 84 Osztókörző Nagyfurdancs Kézifúró és fúrófej Szorító i Hasítófeisze Keretfűrész

Next

/
Oldalképek
Tartalom