Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Nagyobb esély a túlélésre
NAGYOBB ESÉLY A TÚLÉLÉSRE ismertek, s azokkal számos betegséget tudtak kezelni. Az egyiptomi orvoslás ugyanakkor jó néhány vonást megőrzött a korábbi gyógymódokból is. A papság kiváltsága révén a gyógyításban nagyon nagy szerepet kaptak az imák, és több istent is gyógyító képességekkel ruháztak fel. Ezek egyike volt Konszu, a Holdisten, akinek szobra állítólag meggyógyította II. Ramszesz fáraó gonosz szellemtől megszállt feleségét, Nefrurét. Egy másik gyógyító isten volt Imhotep, az Óbirodalom nagy mérnöke és építésze, akit az egyiptomi papok később istenné avattak. Úgy tartották, hogy ha ezen istenek valamelyikének a templomában adományt ajánlanak fel a papoknak, az jót tesz az egészségnek. A birodalom lakói persze azt is megtehették, hogy a papság kihagyásával egyenesen az egyiptomi közvallás egyik istenéhez imádkoztak. Közülük Taveret, a gyermekszülés istennője volt az egyik legfontosabb. Ha pedig úgy vélték, hogy valamelyik ős szelleme kíván engesztelési a beteg egészségének helyreállítása fejében, az adott rokon sírjánál bemutatott áldozat volt a „gyógymód”. A mezopotámiai gyógyászat sok tekintetben hasonlított az egyiptomihoz. Itt is a papok kiváltsága volt, és itt is keveredtek benne a tudományos és a hagyományos módszerek. Úgy gondolták, hogy az asztrológia is jelentősen befolyásolja a gyógyulást - az ókori Babilon asztrológusai hagyták hátra a máig megmaradt első írásos feljegyzéseket. A klasszikus kor Az ókori Görögország, majd az azt követő Római Birodalom is Egyiptom gyógyítási hagyományait vette át. A görög orvostudományt a Kr.e. IV. században élt orvosnak, Hippokratésznek tulajdonított írásokból ismerjük. Az igazság az, hogy ezeket a szövegeket többen írták, ezért ma már inkább „Hippokratészi írásokról” beszélünk. A görög gyógyászat egyik alapköve volt a négy „humor” (nedv) elmélete. A szervezetben megtalálható négyféle folyadékról volt itt szó: a vérről, a nyálkáról, a sárga epéről és a fekete epéről. Azt tartották, hogy ezek mindegyikének van néhány tulajdonsága, és a négy nedvnek egyensúlyban kell lennie. Ha a nedvek bármelyike túlsúlyba került a többivel szemben, az betegséget okozott, Hippokratész Akupunktúra A kínai felfogás szerint az emberi testben tizenkét meridián húzódik, amelyek úgy képzelhetőek el, mint a “csi”-nek nevezett életerő áramlását biztosító csatornák. Az egyes meridiánok mindegyike más-más szervvel áll kapcsolatban. A hagyományos kínai orvoslás egyik célja ezért a esi meridiánok mentén történő áramlásának a befolyásolása. Ennek egyik módszere az, hogy a meridiánok bizonyos pontjainál tűket szúrnak be: ez az akupunktúra. A kínai orvosok a test részletes rajzát használják, amelyen igen sok ú akupunktúrás pont van feltüntetve - ezek mindegyike egy adott szervvel vagy> rendellenességgel kapcsolatos. A pontok többféleképpen ingerelhetőek: egy tű rövidebb ideig tartó vagy tartós beszúrásával, nyomással (akupresszúra) vagy egy moxának nevezett szárított gyógynövénnyel, amelyet a megfelelő pontba szúrt tű végén égetnek el (moxálás). Az akupunktúra népszerűsége manapság Nyugaton is egyre nő. ahol immár sokszorosan bebizonyosodott hasznossága egy egész sor területen - a fájdalomcsillapítástól a dohányzásról való leszokás elősegítéséig. A nyugati tudomány azonban még mindig képtelen megmagyarázni, mi a módszer hatásának a lényege. / ezért az orvosok az egyensúly visszaállítására törekedtek. Bár a nedvek elmélete helytelen volt, ugyanez korántsem igaz az egyensúly helyreállítására. Voltak emellett az ókori görög orvostudománynak más hatásos eszközei is. Az orvosok fő célja ugyan a beteg nedvei közti egyensúly helyreállítása volt, ám ezt gyakran az étrend megváltoztatásával próbálták elérni. A görög orvosok tisztában voltak a betegekkel való helyes bánásmóddal, és különösen a kortörténet megismerésének a fontosságával is. A gyógyítás diagnosztikai részének jelentőségét Arisztotelész emelte ki írásaiban. Szerinte a kezelést csak a beteg gondos megfigyelése alapján szabad megkezdeni; s az egészséggel és a betegségekkel kapcsolatos ismeretek is bővíthetőek megfigyeléssel - boncolásokkal és a szervezettani és élettani adatok feljegyzésével. A tudományos megközelítést a rómaiak is használták, akik átvették és továbbfejlesztették Arisztotelész és a hippokratészi írók számos elképzelését. Ez nagyon jól megfigyelhető például Galénosz, a Kr.u. II. században élt, rendkívül nagy hatású orvos műveiben, ő az anatómiai ismereteit a gladiátorképző orvosaként szerezte. Galénosz befolyása Kr.u. 200 körül bekövetkezett halála után még legalább 1500 évig volt érezhető. Talán még többet tudhatunk meg a rómaiak után fennmaradt régészeti leletekből. Az eddig említett civilizációkhoz képest nem is olyan régen élt rómaiak rengeteg anyagot hagytak maguk után - épületeket, műtárgyakat, használati tárgyakat és eszközöket. Ezekből tudjuk, hogy a rómaiaknál magas színvonalú volt a közegészségügyi ellátás. Nagyvárosaikban egészen biztosan volt csatornarendszer és ivóvízellátás. Kórházakat építettek. Nagyon fontos volt számukra a higiénia. A sebészet terén is sokat léptek előre, ami jól látható a korszakból máig fennmaradt sebészi műszereken. A római kor végén a görögök és rómaiak által felhalmozott tudás nagy részét a Konstantinápolyból irányított Kelet-Római (később Bizánci) Birodalom örökölte. Keveset tudunk ugyan az Európa nyugati részein 67
