Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Nagyobb esély a túlélésre
NAGYOBB ESÉLY A TÚLÉLÉSRE Különböző épületvázak Az első fémvázas épületekben, mint amilyen a liverpooli Albert Dock is volt 0lásd betét), a külső tégla- vagy’ kőfal még teherhordó szerkezet volt. Téglából készítették a szintek mennyezetét alkotó lapos boltozatokat is. így’ bár a vas fontos szerkezeti elem volt, az épület még sokat megőrzött a korábbi épületek jellemzőiből. A londoni Crystal Palace-ban, amelyet Joseph Paxton tervezett az 1851-es londoni első Világkiállításra, a fém és az üveg már sokkal fontosabb és feltűnőbb szerepet kapott. Az 1850-es években megkezdődött a New York i áruházak liftekkel való felszerelése, s a szerkezetek hamarosan Európában is megjelentek. A XIX. század közepére tehát a mérnökök felismerték, hogyan segíthetnek a fémek az újonnan felmerülő építészeti problémák és az új feladatok megoldásában. A vas és az acél óriási szerephez juthatott az olyan „modern’’ épületfajták létrejöttében, mint a gyárak és a raktárak. Azt is felismerték, hogyan működhet együtt az új építészeti technológia az ipari forradalom más, jelentős műszaki újdonságaival - kitűnő példa erre James Watt munkássága. Az ipari forradalom egy másik jelképe, a vasútállomás is az újfajta épületek sorába tartozott. A fémek építészeti felhasználása itt is segíthetett. Ennek egyik első példája Newcastle upon Tyne Központi Vasútállomása volt, amelyet John Dobson épített 1846 és 1850 között. Nem kellett hozzá sok idő, hogy Londonban és sok más városban is megjelenjenek a vasútállomások - ezek közül sokat még ma is használnak. Technika és látványosság A New York-i Világkiállításhoz hasonlóan a XIX. század nagy európai kiállításai is alaposan kivették részüket az új építőanyagok népszerűsítéséből. Az első ilyen világrendezvény a londoni Crystal Palaceban (Kristálypalota) megrendezett 1851-es Nagy Kiállítás volt. Itt maga a kiállítási csarnok is látványosan szemléltette a fém és az üveg építészeti alkalmazásának lehetőségeit. Tervezője, Joseph Paxton az efféle épületekkel kapcsolatos elképzeléseit Devonshire hercege számára a derbyshire-i Chatsworthben épített üvegházakon tökéletesítette. A Crystal Palace révén a fém-építészet óriási nyilvánosságot kapott. Nagy kár, hogy 1936-ban tűz pusztította el. Egy másik nagy Világkiállításon, amelyet 1889-ben Párizsban rendeztek meg, ismét az érdeklődés középpontjába került a fém és üveg építészeti alkalmazása. Ez Gustave Eiffel (1832-1923) francia mérnöknek volt köszönhető, ő már addig is sok nagy hatású építményt tervezett Franciaországban, de leghíresebb alkotásával azt akarta bebizonyítani Európának, milyen magas szerkezetek építhetőek fémből. Eiffel ugyanis egy 300 méter magas fémtomyot javasolt és épített, amely elkészültétől számítv a több mint 40 éven át a világ legmagasabb épülete volt (1959-ben a magasságát 321 m-re növelték). Az Eiffel-torony nagy vitát kavart Párizsban - sokaknak nem tetszett sem maga az építmény, sem az, ahogy megváltoztatta Párizs látképét. Jóval kevesebb ellenérzés fogadta a Palais des Machinest, a szintén a kiállításra épített hatalmas fém- és üvegcsamokot. Sokan csodálták építészeti megoldásait: a nagy fémívek tartotta tető alatt széles és egybefüggő tér várta a látogatókat, amely ideális kiállítási területnek bizonyult. Ez az épület ismét bebizonyította, hogy fémből olyan szerkezetek is építhetőek, amelyek a hagyományos építőanyagok felhasználásával elképzelhetetlenek lettek volna. A Palais des Machines hatalmas, rácsszerkezetes ívei mintegy 420 méter hosszú teret fogtak közre. Az egyes ívek a tövüknél egészen elkeskenyedtek, így a talajjal csak egy kisméretű acéldarab érintkezett. 63
