Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)

Nagyobb esély a túlélésre

ahhoz a mozgalomhoz, amely a mezőgaz­daság tudományos alapokra helyezését tűz­te ki célul. Ugyanebben az időben mind több gazda kezdett kísérletezni újfajta trá­gyákkal és élelmiszerekkel. Az olcsó, gép­pel gy ártott vízelvezető alagcsövek megje­lenése az 1840-es években szintén hozzá­járult ahhoz, hogy' a gazdák többet tud­janak termelni földjeiken. Még ezek az egyértelmű változások is csak a társadalmi rendszerben bekövetke­zett jelentős változások révén valósulhat­tak meg. Aki igazán hatékonyan akart trá­gyát előállítani, annak sok állatra volt szük­sége. A termesztett növények összetételé­ben bekövetkezett változással tehát egyáitt­­járt egy olyan átalakulás is, amelynek során a feudalizmus helyébe új társadalmi rendszer lépett. Ebben a rendszerben már egyes parasztok is elég gazdagok lehettek ahhoz, hogy' marhacsordákat és az azok elhelyezé­séhez szükséges istállókat birtokoljanak. A gépek kora A korszak legismertebb mezőgazdasági újításai között több gép is akad: olyan esz­közök, amelyekkel egy es alapvető munká­latok gyorsabban, könnyebben és hatéko­nyabban voltak elvégezhetőek, mint az addig igény bevett emberi munkaerővel. A XVIII. században megjelent új mezőgazdasági gépek hírének köszönhetően többen is az ipari forradalomhoz hasonlítják a „mező­­gazdasági forradalmat”. A földeken használt gépek terén bekö­vetkezett fejlesztések egyik legnyilván­valóbb és leghasznosabb példája a korsze­rűsített ekék alkalmazása volt. Az ezek ki­alakítására vonatkozó ismeretek a Távol- Keletről szivárogtak be Európába (lásd 34. old.). Az ekét a XIX. században a gőzgépes vontatással fejlesztették tovább, ez azon­ban soha nem vált igazán elterjedtté. Ekkoriban jelentek meg a talaj előkészí­tését és a vetést megkönny ítő szerkezetek is, például a lóvontatású kapa és a vető­gép. Mindkettőt Európában találták fel, még a XVII. században, de szélesebb körben csak a XVIII. században terjedtek el a mezőgazdaság egy ik nagy' úttörője, Jethro Tull népszerűsítő munkássága eredmé­nyeként. Még így is a XIX. század köze­péig tartott, mire Anglia minden területén általánossá váltak ezek a berendezések. A többi országok - Hollandia kivételével - még ennél is jóval később vették át az újításokat. A XX. századból visszapillantva a gépe­sítésre leginkább érett területek egyikének az aratás tűnik. Ez volt az egész növény­­termesztési ciklus legtöbb emberi munkát igénylő része, és a mezőgazdaság újítói ren­geteg időt töltöttek azzal, hogy aratógépeket és cséplőgépeket (ez utóbbiak a gabona­szemek pelyvától való elválasztására szol­gálnak) szerkesszenek. Az 1850-es évekre az aratógépek már meglehetősen gyakoriak lettek. E korszak szerkezeteinek egyike volt az a különös gépezet, amelyet Patrick Bell, egy skót presbiteriánus lelkész tervezett. Bell aratógépét a lovak nem húzták, hanem tolták! 40 TALÁLMÁNYOK ENCIKLOPÉDIÁJA Bell aratógépe Az első használható aratógépet Patrick Bell alkotta meg 1826-ban. A szerkezet elején vízszintes nidakra háromszögletű késeket erősítettek, s a gabonát forgó lécek hajtották be a pengék közé. A szerkezet hátsó részén lévő dob félrevetette a levágott gabonát. Bell gépe működött ugyan, de nem volt igazán jó konstrukció, ezért - és az Angliában az aratógép puszta ötletével szemben is megnyilvánuló ellenkezés miatt - a találmány nem terjedt el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom