Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
A korai találmányok
AZ ELSŐ TALÁLMÁNYOK Ez a fejlődés a barlangfestményeken is észrevehető, különösen a Franciaország és Spanyolország területén találtakon. A lelőhelyek közül talán Lascaux és Altamira a legismertebb, de ezeken kívül még számos más barlang falait is képek díszítik - nem egy legalább olyan csodálatos munka, mint a híresebb barlangokban találhatóak. A leggyakrabban alkalmazott módszer itt is a vésés, amely ezeknél a képeknél is sekély és alig észrevehető, különösen akkor, ha a világítás gyenge, a kőzet pedig kemény. Nagy, erős szerszámra lehetett szükség a munkához, a finomabb részleteket pedig talán egy kisebb tűzkő-vésővel dolgozták ki. Ahol a szikla olyan kemény volt, hogy a hagyományos véséssel végképp nem mentek semmire, a művészek néha lekaparták a kőzet felső rétegét, hogy így tárják fel az alatta lévő más színű kőzetet - ez a módszer inkább a festésre, és nem a vésésre emlékeztet. Voltak olyan alkotók is, akik egyáltalán nem foglalkoztak a sziklafalakkal, s műveiket agyagból formázták meg. Ennek legismertebb példája az a bölénypár. amelyet a Tue d'Audoubertnél lévő barlangban találtak. Az életnagysághoz képest mintegy egyhatodnyi méretű szobrok egy alacsony mennyezetű teremben fekszenek, ahová az agyagot a barlang eg}' másik részéről kellett behordani. A padlón heverő agyaghurkák még őrzik a szobrász ujj- és tenyérlenyomatait - a művész minden bizonnyal így ellenőrizte, megfelelő-e az agyag alakíthatósága. felhasználhatja-e azt a szobor következő részének az elkészítéséhez. A bölények valójában domborművek, azonban testtartásuk és a szobrok kialakítása miatt szinte teljesen térbeli hatást keltenek. A díszítések utolsónak említett módszerét, a festést igen széles körben alkalmazták. A művészeknek általában kevés színnel kellett beérniük. Legtöbbjük a természetben előforduló okkert használta, s így képeiken a sárga, vörös, barna, fekete és néha fehér színek voltak az uralkodóak. A helyben található vízzel elegyítették a Vadászatot ábrázoló barlangfestmény Az ősi művészet napjainkban A jégkorszakból reánk maradt művek nagy részét alig látható vonásokkal karcolták a barlangok falára. Néha több vonal is keresztezi egymást, ami kusza összevisszaságot eredményez. A bonyolult minták közt néha kivehető egy ló vagy egy mamut alakja. Ezeket a rajzokat jórészt csak a régészek vázlatairól ismerjük, s értelmezhetőségük elsősorban azon múlik, a másoló melyik vonalakat tartotta érdemesnek megörökíteni. Már csak ezért is óvatosnak kell lennünk, amikor magyarázni próbáljuk a paleolitikum művészetét. színes porokat, s az így készített festéket az ujjaikkal vág}' állatszőr-ecsetekkel és -párnákkal vitték fel a sziklára. Ezekkel az egyszerű eszközökkel - a barlangok csak ritkán látogatott zugaiban - a felső paleolitikum festői az emberi művészet legcsodálatosabb alkotásai közé tartozó képeket festettek. A festmények egyik legérdekesebb jellemzője az egyszerűség. A művészek néhány vonallal, kevés szín felhasználásával dolgoztak. Amikor a mai festők megpróbálták utánozni a lascaux-i barlangfestményeket. kiderült, hogy hasonló eredmények nagyon gyorsan elérhetőek. Nem különösebben nehéz eg}’ óra alatt megfesteni eg}' ilyen alakot (ebbe az időbe az előkészületek is beletartoznak) - ám a képekről hiányzik az őskori mesterek jellegzetes ecsetkezelése. A művészet jelentősége A barlangfestményeknek ez a rögtönzött, szinte vázlatos jellege sokakat arra késztetett. hogy a képeket a modem művészet alkotásaihoz hasonlítsa. Nem szabad azonban beleesnünk azon csapdába, hogy úgy gondoljuk: a paleolitikum művészetét ugyanazzal a mércével mérhetjük, mint a modern műtermekből kikerülő alkotásokat. A barlangfestmények első kutatói közül a XIX. század végén többen is úgy vélték, a barlangfestményeket ráérő emberek alkották merő szórakozásból, díszítésnek - vagyis az alkotásokat öncélúnak hitték. A kőkorszaki ember élete azonban nyilvánvalóan nagyon különbözött a XIX. század végi művelt középosztály életétől. Ezért aztán elkezdtek hihetőbb magyarázatot keresni a barlangfestményekre, olyat, amely jobban kapcsolódik az ősember életéhez. Sokan a „hasonlósági varázslásban” vélték meglelni ezt a magyarázatot. Ezen elmélet szerint az okozat valamilyen módon hasonlít az okra. így tehát eg}’ állatokat ábrázoló képet azért készíthettek el, hogy az sikeressé tegye a vadászatot, és felbátorítsa az élelem miatt aggódó férfiakat. Elképzelhető, hogy a képek maguk is részei voltak valamiféle vadászat előtti szertartásnak: talán éppen e szertartáson festették őket, vág}' a vadászok a festett állatokra lövöldöztek, mintegy előre eljátszva a vadászatot. Sok festményen világosan láthatóak ennek a nyomai. Olyan képeket is találtak, amelyeken vonalak láthatóak - ezeket sokan nyilakként értelmezik. Az efféle eszmefuttatásból származó elmélet igen vonzó, mivel úgy tűnik, tökéletesen beleillik az elődeink fennmaradásért folytatott küzdelméről alkotott képbe, s egyben magyarázatot ad a művészi ábrázolások tárgyára is. A „hasonlósági varázslás” elméletének egy másik változata szerint a festmények a termékenységgel kapcsolatosak. A rengeteg állatot abban a reményben festették meg, hogy a valódi állatok is igen szaporák lesznek, s bőséges élelemforrás áll majd a törzs rendelkezésére. A bökkenő csak az, hogy az elmélet mindkét változata a bizonyítékok eg}' gondosan megválogatott kis részletén alapul. A barlangfestmények megértése terén csak akkor történt jelentős előrelépés, amikor a kutatók rájöttek, hogy nem az egyes alakokat, hanem az egy-egy barlangban lévő képek együttesét kell vizsgálni. Ekkor néhány érdekes észrevételt tettek. Például a ritkább vadak - mint a medvék, nagymacskák és orrszarvúak - képei gyakran a barlang eldugott, távoli zugaiban vannak, míg a szarvasok, vadkecskék, mamutok és hasonló állatok képei a bejárat közelében találhatóak, a nagy központi festményeken pedig főleg lovak és bölények szerepelnek. Hasonlóan általános jellegzetességek figyelhetőek meg a hím és nőstény alakok tekintetében is. A barlangok egészének vizsgálatából így eg}' újabb elmelet született, amely szerint a képek az emberek társadalmi helyzetét tükrözték, az állatok pedig a különböző családi csoportok mitikus őseinek voltak a jelképei. Az efféle elméletek mindenesetre felhívták a figyelmet arra. hogy a barlangfestmények keletkezésére nem adható egyszerű magyarázat. Lehet, hogy többékevésbé megfelel a számos meglévő - vág}' még fel sem vetett - elmélet némelyikének. Maga az a tény azonban, hogy ennyire nyitott az értelmezésre, és hogy gyakran a barlangok nehezen megközelíthető zugaiba rejtett képekben megvan az a sajátosság, amely miatt a szemlélő nem tudja levenni róluk a szemét, azt igazolja, hogy valódi 23
