Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
Zsugorodó világunk
A KEREK A rómaiak barbároknak tartották a keltákat, pedig azok sokkal jobb kerekeket készítettek náluk A kerék mára annyira közönséges eszközzé vált, hogy nehéz volna elképzelni nélküle a közlekedést. Az emberiség történetének legnagyobb részében azonban más volt a helyzet. A történelem előtti időkben, amikor az utazás fő útvonalai is még csak hepehupás ösvények és csapások voltak, a kerekes járművek gyakorlatilag hasznavehetetlenek lettek volna. Ha tehát valaki olyan tárgy at akart elszállítani, ami túl nehéz lett volna saját maga számára, valószínűleg rögtön valamilyen málhás állatra gondolt. Az öszvéreket, lámákat és tevéket évezredeken át használták - és használják ma is - e célra. Egyébként rendszerint ott is az öszvér volt a fő málhás állat, ahol lovakat is használhattak volna, mert bár ezek az állatok hírhedten makacsak, viszont bámulatosan türelmesek és biztos lábúak, és gy akran könnyebben betaníthatóak a teherhordásra, mint a lovak. Vastagabb bőrük szintén nagyT előny7, mivel jobban ellenáll a főleg nehéz terhek szállításakor fellépő kidörzsölődésnek, és a hideg ellen is több védelmet nyújt. A teherhordó állatoknál leginkább csak arra kellett ügyelni, hogy7 a szállítmányt megfelelően kiegy ensúlyozzák a hátukon. Nem csoda hát, hogy7 ezt a szállítási módszert még ma is számos helyen alkalmazzák szerte a világon. Kezdetleges járművek Vannak azonban olyan esetek is, amikor a málhásállatok több gondot okoznak, mint amennyi hasznot hajtanak. Nem birkóznak meg a szűk átjárókkal, rendszeresen fel és le kell rakni a csomagokat, emellett vezetni, etetni, itatni és őrizni is kell őket. A málhás kosarak feltalálása - valamikor a régmúltban - megoldotta a teher kiegyensúlyozásának problémáját is, ennek ellenére gyakran szívesebben használtak emberi hordárokat, ha a teher nem volt túl nagy a számukra. Arra is születtek megoldások, hogyan tehető könnyebbé az emberek számára a teher cipelése. Az egyik megoldás az volt, ha a terhet fából készült görgőkön tolták. Ezt a módszert használták valószínűleg akkor, ha nagyméretű építőköveket kellett rövidebb távra eljuttatni. A görgőknek azonban volt néhány, a kerékkel közös hát158 ránya. Egy másik megoldás az egyszerű szán volt, amelynek talpai könnyen csúsztak a havon vagy a sivatag homokján, és amely a kevésbé egyenletes felszínnel is megbirkózott valahogy. A szán előnyei közé tartozott még az egyszerű elkészíthetőség is. Más vidékeken inkább a vontatott hordszánt használták. Ez általában két farúd, amelynek egyik végét összefogják, másik végük azonban szűk V alakban áll szét, és közéjük rácsot, hálót vagy7 más teherhordó eszközt lehet erősíteni. A hordszánt a keskeny végénél fogva húzhatja egy7 ember vagy egy igásállat, a teher pedig mögötte csúszik. Egy es nomád népek számára a hordszánnak volt egy további előnye is: Öszvér-vontatású borászán a két farudat az út végén szét lehetett szedni, és azokat sátorrúdként használhatták tovább. Ez az eszköz különösen az amerikai kontinenseken volt népszerű, ahol az európaiak érkezéséig egyáltalán nem ismerték a kereket. A szánt és a hordszánt emberek és állatok is vontathatták - hogy milyen állatot fogtak elé, az a helyi faunától függött. Északon kutyákat és rénszarvasokat használtak, délebbre öszvéreket vagy lovakat. E két szállítási módszert tehát mindig az adott körülményeknek megfelelően módosíthatták. Az ilyen és ezekhez hasonló, egyszerű szállítóeszközöket az ember évezredeken át használta. A sarkvidékek közelében még ma is az a szán az egyik legjobb jármű, amelyet Európában már Kr.e. 5000 körül alkalmaztak, és amelyet ekkorra valószínűleg a világ más tájain is felfedeztek. A kerék feltalálása Mezopotámiában történt az az áttörés, amely egyszer s mindenkorra megváltoztatta a szállítást. A mezopotámiai Erechben bukkantak rá arra a Kr.e. 3500 körül készült agy agtáblára, amelyen egy kerekekre szerelt szán képírásos jele látható: megszülettek tehát a kerekes járművek. Amint az egy képírásos jeltől elvárható, ez az ábra igen leegyszerűsített, de még így is elárul néhány titkot a kerekes járművek kialakulásának korai szakaszáról. Először is, a tábla kora alapján megállapítható, hogy7 a fazekaskorongot és a szállításra használt kereket nagyjából egy időben fedezték fel. Másodszor, a kerekek fölött látható ívelt talp arra vall, hogy az első kocsikat szánokból alakíthatták át. Harmadszor, mivel ezen az oldalnézeti képen két kerék látható, az ábrázolt járműnek minden bizonynyal négy kereke volt. Negyedszer, a kerekek tömömek tűnnek. Az első kocsimaradványok, amelyek a Kr.e. 2500 körüli időszakból származnak, alátámasztják e következtetések egy részét. Az Ur városában Sir Leonard Wooley által az 1920-as években feltárt nagy7 királysírok zsúfolásig tele voltak a halottak mellé temetett javakkal, amelyek az ókori mezopotámiai civilizációkra vonatkozó adatok gazdag tárházának bizonyultak. E javak közt több jármű is volt; ezek maradványai, valamint a más, Szíriában, Babilonban és az Indus völgyében talált sírokban lelt kocsimaradványok és játékkocsik alapján már elég jó képet alkothatunk felépítésükről. A kerekek rendszerint fából készültek, többségüket három párhuzamosan elhelyezett deszka alkotta, amelyeket két, rájuk merőlegesen lévő keresztléc fogott össze.
