Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)

A természet anyagai

készítettek belőle. Keménysége miatt díszítő célokra - például óratokoknak - éppúgy megfelelt, mint erős kopásnak kitett gépalkatrészeknek. Elektromos szige­telőként széles körben alkalmazták kon­nektorok, csatlakozók és egy éb elektro­mos szerelvények készítésére. Mivel hőál­ló volt, forró folyadékok tárolására alkal­mas edényeket is gyárthattak belőle. Hamarosan a tálaktól a WC-ülőkékig szinte minden tárgy nak kapható volt már bakelitből gyártott változata is. Új polimerek A XX. században a műanyagok kutatása már nagy' erőbedobással folyt. Ennek egy ik oka a kőolajipar fejlődésében keresendő, mivel az ott folyó munka eredményeként számos olyan vegyületre bukkantak, ame­lyet nyersolajból lehetett előállítani. Meg­kezdődött az első műanyagok - például a cellulóz - egyes alkotóelemeinek az elemzése is. Ezek a kutatások vezettek el a polimerek felfedezéséhez és tulajdonsá­gaik megismeréséhez. A kutatás egy ik irányvonala a polimeri­­zációnak nevezett folyamat részleteinek feltárása volt. E folyamat során egyazon any ag két vagyT több molekulája egyesül, és létrejön egyr új, nagyobb molekulasúlyű anyag. A két világháború közti időszakban két tudós ért el kimagasló eredményeket ezen a téren. Egyikük, a német Hermann Staudinger sztirol polimerizálásával hozta létre a hőre lágyuló polisztirolt. A másik, a Du Pont Companys egyik alkalmazottja, az amerikai Wallace Carothers volt. Carothers az USA és Japan romló poli­tikai viszonyai miatt egyre nehezebben beszerezhető selyem kiváltására alkalmas anyagot próbált létrehozni. Carothers két összetevővel kezdett dolgozni, a diamino­­hexán nevű oldható, szerves vegyülettel, és a szilárd, kristályos adipinsawal ame­lyek szénből, nitrogénből, hidrogénből és oxigénből állnak. Ha a két vegyületet egy esítették, hosszú láncú molekulát kap­tak, amelynek „gerincét" szén- és nitrogén­molekulák alkották, s ennek két oldalán helyezkedtek el az oxigén- és hidrogén­­atomok. Ez az anyag nylon néven vált közismertté. Alihoz, hogy Carothers felfedezéséből nagy' tömegben gyártható anyag legy'en, még rengeteget kellett dolgozni, így a nylon értékesítése csak 1940-ben kezdőd­hetett meg. Ekkorra már azt is felfedezték, hogy a nylon nagy mennyiségben ren­delkezésre álló alapanyagokból is elő­állítható. A szenet és hidrogént kőolajból vagy szénből ki lehet vonni, nitrogén bőségesen van a légkörben, oxigén pedig a vízben. A műszálak előállításához használt folyamatok teljesen mások voltak, mint a textiliparban addig alkalmazott eljárások. A megolvasztott polimert apró lyukakon préselték át, hogy' vékony szálakat kap­janak. Ezeket aztán lehűtötték és megnyúj­tották, ami jelentősen növelte erejüket. Az így' készített szálak erősek voltak, köny-TALÁLMÁNYOK ENCIKLOPÉDIÁJA 148 Hőtartó melaminból készült csésze nyűek, és előállításuk sem került sokba. Ráadásul ezek a szálak azonnal felhasznál­hatóak voltak, nem úgy, mint a természetes rostok, amelyekből gyakran csak bonyolult eljárásokkal lehet használható szálat készí­teni. Carothers munkájának eredménye­ként hamarosan egy egészen új textilipari ágazat jött létre. Az ezen a területen végzett munkának köszönhető egyT sor, más műszál megjele­nése is, amelyeket általában csak márka­nevükön, Terilénként, Lycraként vagy Őrlőnként ismerünk. Ezeknek a szálaknak nagy' hatása volt a textiliparra, bár ez néha egészen meglepő módon ny ilvánult meg: a nylon például alig hasonlít a selyemre, azonban a női harisnyák gyártására sokkal alkalmasabb annál. Az eredményük azon­ban nemcsak a textiliparban voltak érez­hetőek. A műszálak számos, más területen is hasznosnak bizonyultak, a minden addiginál erősebb és könnyebb kötelek gy ártásától a rendkívül vékony orvosi cér­nák előállításáig. Háborús időkben pedig újra előtérbe került ezen anyagok selyem­pótló szerepe: ejtőernyűk ezrei készültek nylonból. Hermann Staudinger sok tekintetben még ennél is többel járult hozzá a mű­anyagok fejlődéséhez. Számos vizsgálatot végzett a gumi és egyes műanyagok, pél­dául a polisztirol vagy' a poliformaldehid szerkezetének felderítésére, s ezek ered­ményeként minden korábbi kutatónál job­ban megértette a műanyagok tulajdonsá­gait. Munkája elismeréseként Staudinger 1953-ban megkapta a kémiai Nobel-díjat. Az új anyagok világa Ezen úttörők munkássága nem merült ki a nylon és a hozzá hasonló szálak felfede­zésével. Carothers - különösen az 1930-as években - rengeteg cikket írt a különféle polimerekről. Ő fedezte fel például a neo­­prént, ezt a mesterséges gumit, amely erős és tartós, ugyanakkor viszonylag könnyen és gyorsan gy ártható. A neoprént és társait ma is nagy on sok olyan célra használják, ahol korábban csak a gumit alkalmazták. Ezután több, másfajta műgumi is megje­lent. A tiokol például igen ellenálló az oldószerekkel szemben, ezért rugalmas üzemanyagcsövek (például autók benzin­vezetékeinek) a készítésére használják; vagy ilyen a butil is, amely a gázokat szinte egyáltalán nem engedi át, így ideális anyag gumiabroncsok tömlőinek a gyártásához. A műanyagok kutatása azóta is folyik. Számos, új anyagot állítottak elő, például a polietilént (erős, víz- és vegyszerálló) vagy a különböző akrilszármazékokat (a műgyantáktól a műszálakig). Ezek olyan szerepeket töltenek ma be életünkben, amelyekről a műanyagok múlt századi kutatói még álmodni sem mertek volna. Biológiai semlegességük miatt például a belőlük készült „pótalkatrészek” biztonsá­gosan beültethetőek a szervezetbe, vagy felhasználhatóak olyan célokra, ahol a ro­varokkal szembeni ellenállóság fontos tényező. Az átlátszó műanyagokat ma már sok olyan helyen használják, ahol régeb­ben csak az üveg felelt volna meg. Emellett a festékektől az autóalkatrészekig még rendkívül sokféle cikk készül műanyagból. A műanyagok kémiájának megismerése olyan anyagok létrehozását tette lehetővé, amelyek pontosan megfelelnek egy' adott célra, ezért várhatóan a jövőben sem csök­ken a szerepük. Előnyeik mellett sajnos jelentősek az alkalmazásukkal járó hátrá­nyok - nem égethetőek el, és gyakran ter­mészetes úton sem bomlanak le, így a be­lőlük származó hulladékok elhelyezése ko­moly gondokat okoz. Műanyag tárgyak Az általunk összefoglalóan műanyagként ismert sokféle mesterséges vegyület életünknek szinte minden részletében jelen van. Sőt, jónéhány olyan tárgy’ is akad, amit a nyugati ember nem is tudna másból elképzelni, mint műanyagból. A hitelkártya, a fényképészeti film vagy a hanglemez már az első pillanattól kezdve műanyagból készül, s kihasználja annak különleges tulajdonságait (azt, hogy nagyon egyszerűen szinte bármilyen formára alakítható, hogy hajlékony stb.). Emellett persze sok ezer egyéb dolog is körülvesz bentiünket - a fésűktől a konyhai segédeszközökig, a játékoktól a gombokig amelyek bár más anyagból is készülhetnek, leggyakrabban mégis valamilyen műanyagból állítják elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom