Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
A természet anyagai
A TFRMFS7FT jTjL JL X^XVJL ▼ X L L..j X ANYAGAI Fa, kő, bőr: legértékesebb nyersanyagaink egy része a természetből származik. Fából a házaktól a fogpiszkálókig szinte bármit el lehet készíteni; de sok helyen használják tüzelőanyagnak is. A követ évezredek óta használjuk építőanyagként, de kisebb tárgyak, például edények is készültek belőle. Az állatbőrök régóta szolgálnak ruháink anyagául, de régebben sátrakat és írásra alkalmas pergament is készítettek belőlük. Ezen anyagok alakításához nem kell sok előkészület. Vannak azonban olyan, szintén természetes eredetű alap anyagok, amelyeket űj, mesterséges anyaggá kell átalakítanunk, mielőtt felhasználnánk. Ilyenek például a rostok, amelyekből szálat szőnek és szövetet fonnak. Az ásatások során előkerült kő orsófejek és szövőszék-nehezékek arról árulkodnak, hogy a fonás és szövés mestersége már nagyon korán, a neolitikumban kifejlődött. A legrégebbi fennmaradt szövetdarab gyapjűból készült - ezt a törökországi iratai Hüyüknél találták, s mintegy 8500 éves. Az Indus völgyében már Kr.e. 2500 körül is termesztettek gyapotot. Még ma is sok szövet készül lényegében ugyanazokkal a módszerekkel, amelyeket távoli őseink használtak. A rostnak szállá, majd a szálnak szövetté való átalakítása szinte ugyanúgy történik. Az anyagok átalakításának egy másik korai mestere a fazekas. Az általa alkalmazott módszer egészen más jellegű volt. A textilmunkás számára a legnagyobb problémát az jelentette: hogyan rendezze el a szálakat, hogy megfelelő vastagságú és méretű szövetet kapjon. A fazekas esetében inkább fizikai felfedezésről beszélhetünk: ha az agyagot melegítik, megkeményedik. Miután rájöttek erre, az új módszerrel szinte bármilyen célra képesek voltak edényeket készíteni. Fő hátrányukat - a törékenységet - az anyag igen tartós volta, könnyű formázhatósága és hozzáférhetősége bőségesen ellensúlyozta. A hő a fémek megmunkálásánál is fontos volt. Az első fémművesek a talajban talált ércdarabokból kalapáltak ki különböző tárgyakat. Hamarosan rájöttek azonban, hogy hő segítségével - azaz olvasztással - tiszta fémhez juthatnak, s hogy a nagy hő a fémtárgyak formázásában is segíthet (öntés). E felfedezések eredményeként a fémművességből az emberiség számtalan igényének kielégítésére képes iparág fejlődött ki. E fizikai átalakulásokat valószínűleg véletlenül fedezték fel, s nagyon könnyen előfordulhat, hogy ez több helyen, más-más időben is megtörtént. Itt nem volt szó az egy adott igény kielégítése érdekében végzett kutatásról - az emberek a fazekasok és fémművesek feltűnéséig is remekül elboldogultak fából és kőből faragott edényeikkel, illetve kőszerszámaikkal. A korszert) mesterséges anyagok - például műszálak és műanyagok - felfedezése is gyakran köszönhető szerencsés véletlennek. Itt azonban szerepet játszottak a tudósok is, akik az anyagaikkal kapcsolatos elméleteken törték fejüket, molekulákat terveztek, és kidolgozták azok megalkotásának módszereit, de néha csupán munkahelyi baleseteknek köszönhették a sikert. Bárhogy is születtek azonban ezek a felfedezések, alaposan megváltoztatták az életünket, s olyan különböző szerkezetekhez szolgáltattak anyagot, mint az autók és a számítógépek, a kötelek és a ruhák. 130
