Ingpen, Robert et al.: Találmányok enciklopédiája. Az emberiség történetének legjelentősebb találmányai és felfedezései (Budapest, 1996)
A természet ereje
A TERMÉSZET EREJE szert még sokáig alkalmazták. Ugyanez mondható el az 1880-as évek elején megjelent izzólámpákról is. Terjedő rendszerek A közvilágításban és az egyes gyárak világításában végzett úttörő munka már önmagában is elég meggyőző volt. Az elektromosságnak az emberek életére gyakorolt hatását azonban tovább növelhették azzal, ha ezt az új energiaforrást egy hálózaton keresztül az egyéni előfizetők számára is elérhetővé tették. Thomas Alva Edison az elsők között ismerte ezt fel. ezért is hozta létre a mérföldkőnek számító Pearl Stationt 1882-ben New York szívében. Hat év múlva már vagy 65 000 lámpát látott el árammal. A valóban egy séges és átfogó áramszolgáltató hálózatok gondolatának beéréséig el kellett még telnie néhány évnek. Az egyik fő kérdés az volt. egyenáramú vagy' v áltóáramú legyen-e a rendszer? Az amerikai Westinghouse Corporation az 1893-as chicagói Világkiállításon a két rendszert együtt mutatta be, hogy így ismertesse meg mindenkivel különböző feszültségű égvén- és váltóáram termelésére alkalmas rendszerét. A Westinghouse rendszere a legnagyobb nyilvánosságot mégis akkor kapta, amikor elnyerték a lehetőséget, hogy' a Niagara-vízesésnél erőmüvet építsenek. Az itt termelt elektromosságot többféle célra kívánták felhasználni, például a mintegy 32 km-re lévő ipari város, Buffalo árammal való ellátására, helyi villamosvasutak működtetésére. a helyi gyárak és közvilágítás áramigényének a kielégítésére - s mindezt más-más feszültségen. Lenyűgözően nagyszabású terv volt ez, amely7 első ízben mutatta be nagy' ny ilvánosság előtt, mire is képes egy egységes áramszolgáltató rendszer. A Niagara-erőműnek volt egy óriási előnye: vízerőmű volt, amely a vízesésen aláhulló víz hatalmas erejét használta a turbinák forgatására. Ekkora áramtermelő potenciál azonban a világ kevés más pontján létezett. Az Alpokban és Skandináviában megvalósítottak ugyan néhány hasonló tervet, de másutt az áramot nagy. nehéz, dübörgő dugattyús motorokkal kellett előállítani. S. Z. de Ferranti 1887-ben Londonban még nagy'obb szabású vállalkozásba kezdett a város délkeleti részén - a nagy deptfordi erőmű megépítésébe. Itt dugattyús motorokkal termeltek mintegy kétmillió lámpa működtetéséhez elegendő áramot. Az erőmű pénzügyileg nem bizonyult sikeresnek, de ennek talán az volt az oka. hogy az ötlet megelőzte a korát: a XX. századi áramtermelés nagyrészt hasonló elvek alapján kezdett fejlődni. Addig Nagy-Britanniában azonban inkább a kisebb erőművek voltak sikeresek. Áramforrás Váltóáram Áramforrás Egyenáram Kétféle áram Az elem egyenáramot termel, a dinamó azonban - amint láttuk - váltóáramot (tegyük hozzá: a váltóáram kommutátor segítségével átalakítható egyenárammá). A kétféle áram létezésének ténye a XIX. század végén rohamosan tefedő áramtermelő és -elosztó rendszerek számának megsokszorozódásához, valamint az egyenáram és váltóáram közötti valóságos bábomhoz vezetett. Az egyenárammal az a haj. hogy elosztása a nagy hálózatokon drága mulatság, mivel igen nagy’ a vezetékekben fellépő energiaveszteség. A váltóáramtól viszont az emberek féltek a nagy feszültség miatt. A gondok egy részéért Edison volt a felelős, aki egyenáramú elektromos hálózatot fejlesztett ki. s abban komoly érdekeltségei voltak. Edison vállalata nagy hírverést csapott a konkurens Westinghouse által kifejlesztett, váltóárammal üzemelő villamosszék körül - csak hogy felébressze a közvélemény aggodalmait: vajon biztonságos lehet-e a bűnözők kivégzésére használt áram a lakosság számára? Természetesen eme a kérdésre igenlő a válasz, ráadásul Edison szép csendben elsiklott a fölött a tény fölött is. hogy sok egyenáramú rendszer éppen olyan magas feszültségen működött. mint a váltóáramú rendszerek. Az emberek mégis biztonságosabbnak tartották az egyenáramot, no meg az ilyen rendszerek már amiig' is kiépültek. ezért rövid távon mindenképpen érdemes volt kitartani mellettük. A változás ezen a téren akkor következett be, amikor az elektromosságot a világításon kívül más célokra is elkezdték alkalmazni - és különösen akkor, amikor az ipar felismerte a villanymotorok nyújtotta előnyöket. A leghatékonyabb villanymotort a Westinghouse-nál dolgozó, horvát származású Xikola Tesla fejlesztette ki - csakhogy ez váltóárammal működött. A korábbi egyenáramú motorokkal ellentétben ez a szerkezet állandó sebességgel működött, nem volt hajlamos a túlmelegedésre, és nem is szikrázott. Egy amerikai elektromérnök. Charles Proteus Steinmetz pedig kulcsfontosságú szerepet játszott a váltóáramú áramkörök viselkedési jellemzőinek a leírásában, és ezzel a váltóáramú rendszerek uralmának a megteremtésében. Tesla és Steinmetz munkássága, valamint a különböző feszültségű egyenáram és váltóáram egyidejű továbbítására alkalmas elosztórendszereket kifejlesztő Westinghouse óriási hatalma véglegesen eldöntötte a kérdést. ír
