Gyertyánfy Péter - Perjés Sándor: A szoftver szerzői jogvédelméről - magyarul (Budapest, 1986)
I. Perjés Sándor: A szoftver szerzői jogvédelmének gyakorlati kérdései: javaslatok a megoldásukra
rendelkezést, amelyet már szintén idéztünk, elsősorban a szoftverpéldányok tulajdonjogának kapcsán: ,,a műpéldány tulajdonjogának átruházása nem jelenti a szerzői jogok átruházását, a felhasználási szerződés alapján átadott példány pedig eltérő szerződési kikötés hiányában a szerző tulajdonában marad.” Ez a rendelkezés gyakorlatilag arról beszél, hogy egyes műtípusok kéziratát, vagy egyéb hasonló példányát a felhasználó kizárólag akkor tekintheti saját tulajdonának, ha ezt szerződésileg kikötötte. A szoftver tekintetében ez az úgynevezett törzspéldányra vonatkozik, amelyet a szerzők vagy munkaadójuk általában maguk is meg kívánnak őrizni. Készíthet azonban a szerző egy vagy több másolatot is a szóban forgó törzspéldányról, egy adott műre, szoftverre több felhasználási szerződést is köthet. Ezek között lehet tulajdonátruházással együttjáró felhasználás, de lehet olyan is, amely csupán használati jogot biztosít a felhasználónak, sőt adott esetben feljogosíthatja további másolatok készítésére és a másolatok terjesztésére. Látható, hogy itt igen bonyolult jogviszonyokról van és lehet szó. Éppen ezért igen nagy jelentőségű az, hogy a tulajdonjog-átruházással kapcsolatban ugyanúgy szerződésileg intézkedjenek, mint vele párhuzamosan, azonban ettől adott esetben függetlenül a szerzői jogok átruházásról is. Ezeknek a szerződéseknek sajátos jogi alapja az, hogy szerzői jogok más tulajdonán is fennállhatnak. Ezek a szabályok és megfontolások teszik lehetővé, hogy a különféle műtípusok egyes példányai valójában forgalomképesek legyenek, amelynek éppen a szoftver esetében van döntő jelentősége. Ha ez mind általánosságban, mind különösen nem ilyefi határozott jogszabály lenne, akkor például a kinyomtatott kották, elkészített hanglemezek vagy műsoros kazetták alapján bárki bárhol belépődíjas előadást rendezhetne anélkül, hogy az ebből származó bevételt a szerzővel megosztaná. Azok a záradékok, amelyeket egyes műveken olvashatunk, hogy például „minden jog fenntartva”, „színházakkal szemben kézirat” és hasonlók, a szoftver esetében sajátos módon alkalmazhatók. A sajátosság ugyanis abban áll, hogy szoftvert - kivéve a játékprogramokat és ehhez hasonló számítástechnika-alkalmazási termékeket — senki sem azért vásárol, bérel, vagy szerzi meg annak felhasználási jogát, hogy azt valamilyen formában ne hasznosítsa. Az alkotó, vagy munkáltatója szempontjából éppen a visszterhes forgalmazás, hasznosítás teremti meg azt az anyagi alapot, amely egyben a szerző számára is biztosítja szellemi tevékenységének ellenértékét. A szoftverforgalmazás körében szokásos, hogy a szerző vagy az, aki egyébként értékesíti a szoftvert, arra bizonyos ideig garanciát vállal. E záradék nélkül tulajdonképpen az üzleti élet nem is tekinti forgalomképesnek a szoftvert. Ugyanakkor a felek gyakran nincsenek is tudatában e kikötés következményeivel; a Ptk. 248. §-a szerint aki garanciát vállal teljesítése hibátlanságáért, annak felelőssége objektívvá válik. Ez azt 27
