Gyertyánfy Péter - Perjés Sándor: A szoftver szerzői jogvédelméről - magyarul (Budapest, 1986)
I. Perjés Sándor: A szoftver szerzői jogvédelmének gyakorlati kérdései: javaslatok a megoldásukra
állományában lévő szerző másnak az alkotását sajátítja ki és azt nyújtja be sajátjaként. Ez igen veszélyes cselekmény, mert hiszen, ha például orgazdasággal nem is vádolják meg a máshonnan „szerzett” szoftver megvásárlóját, bérlőjét, felhasználóját, akkor is nagy erkölcsi és anyagi felelősséggel tartoznak még jóhiszemű cselekedetükért is. Ma már kialakult egy olyan gyakorlat, hogy a vállalatok a nekik felajánlott szoftveralkotások szerzőitől olyan nyilatkozatot kérnek, amelyben kijelentik, hogy alkotásuk egyéni, eredeti, új és önálló. Ez a nyilatkozat ugyan felelősségüket nem oldja fel, de legalább jóhiszeműségüket bizonyíthatja. A gazdálkodó szervezetek — erről külön fejezetben még szólunk — rendszerint belső zsűrire vagy külső szakértőre bízzák a szoftver fenti szempontok szerinti elbírálását. Teszik ezt azért, hogy az eredetiség, önállóság, egyéni és új alkotás e jellegének elbírálásánál valójában pártatlan szakvéleményt kapjanak, ezenkívül a szervezet vezetőjének döntését ez az eljárás készíti elő és nemegyszer a díjazás mértékére is javaslatot tesz. A Szjt. 55. § (1) bekezdése rendelkezik a Szerzői Jogi Szakértő Testület életrehívásáról. E testület nem csupán bírói jogvitás ügyben felmerülő szakkérdésben nyújthat szakvéleményt, hanem a felek vitás ügyeihez együttes felkérésükre peren kívül is véleményt nyilváníthat a felhasználási jog gyakorlásával kapcsolatos kérdésekben [lásd: Vhr. 38. § (4) bekezdés]. 10. Átdolgozás a szoftveralkotások körében A Szjt. 4. § (2) bekezdésében foglalt jogszabály szerint — mint fentebb már ismertettük — más szerző művének átdolgozására, feldolgozására, vagy fordítására szerzői jogi védelmet nyújt, ha ennek egyéni, eredeti jellege van. A jogszabály azonban azt is leszögezi, hogy az átdolgozó/feldolgozó jogai nem sérthetik az eredeti mű szerzőjét megillető jogokat. Ezek tartalmilag azt jelentik, hogy az átdolgozáshoz - ami a megváltoztatás egy fajtája — az eredeti szerző hozzájárulása szükséges. így van ez a szoftver-műfajban is. Nem lehet helye még a hasonlóságok igen csekély fokánál sem az Szjt. 17. § -a (3) bekezdésére való hivatkozásnak, mert noha ez kimondja, hogy az „új, önálló mű alkotásához idegen mű” szabadon „felhasználható”, azt is hozzáteszi, hogy ez nem vonatkozik az azonos műfajban történő átdolgozásra. Megítélésünk szerint ugyanis a számítástechnika-alkalmazás körében a szoftvert önmagában műfajként kell értelmeznünk, teljesen függetlenül annak különböző, a SZATJ-ban megjelenő bármilyen szintű osztályozásától. Gyakorlati példával megvüágítva, ha valamely nyilvánosságra hozott, tehát felhasznált munkaügyi információs rendszer szolgálatába állított program valamely részletét a termelésirányítási programcsomagba a szerző, vagy a felhasználó tudta és .beleegyezése nélkül beépítik, megítélésünk szerint az adott eredeti művet a jogszabály által tiltott azonos műfajban dolgozták át. A fenti példa természetesen szinte korlátlanul vihető át a szoftvertermékek minden fajtájára és nemére, átfogó értelemben alkalmazva a „műfaj” kifejezést. 23
