Vass Balázs: Repülőgép- és helikoptertípusok (Budapest, 1968)

Helikoptertechnika

gelyen, de egymás fölött helyezkedik el. Az egyik rotor az óramutató járásával megegyező, a másik rotor ezzel ellentétes irányba forog, így két, azonos nagyságú, de ellentétes értelmű nyomaték ébred, amelyek kölcsönösen ki­egyenlítik egymást, és a törzs forgása nem kö­vetkezik be. A két rotorsík olyan távolságra van egymástól, hogy a lapátok zavartalan mű­ködése minden üzemállapotban biztosított. A koaxiális megoldás lehetővé teszi a törzs méreteinek, így légellenállásának csökkenté­sét. Hátránya azonban, hogy a rotorok meg­hajtása és vezérlése bonyolult. Vannak olyan szerkezeti megoldások is, ahol a két főrotor a törzs hossztengelye mentén, egy­más mögött nyer elhelyezést, líyen kialakítású helikoptereken, mérettől függően, afőrotorok síkjai fedik egymás vagy egysíkban vannak. A főrotorsíkok kissé előre dőlnek az előre­haladási sebesség növelésére. A két rotor azonos fordulattal forog, ellentétes irányba, így a reakciónyomaték külön energiabefekte­tés nélkül kiegyenlítődik. Nagyméretű törzs építhető, s a gép súlypontja is nagy határok között változhat, mely az utasok szabadabb el­helyezését teszi lehetővé. Hátránya, hogy a rotorok hajtása és vezérlése bonyolult, na­gyobb a légellenállása, valamint autórotációs üzemmód (álló hajtómű) esetén a leszállás végrehajtása bonyolult. Keresztelrendezésű megoldásnál szintén két rotor van, de a törzsre merőleges tengely mentén. A reakciónyomaték kiegyenlítése az előzővel azonos, kormányozhatósága egyszerű. Szerke­zetileg azonban bonyolultabb és vezérlése is komplikáltabb. A nagy teljesítményű helikopterek általában sokrotorú rendszerűek. Igen elterjedtek a négyrotorosok. Ebben az esetben két-két ro­tor forog azonos irányba, megegyező fordu-47. ábra. Koaxiális elrendezésű, kétrotoros helikopter lattal, és a súlypont helyzete ugyancsak tág határok között változhat. Az előzőkben tárgyalt helikopterrotorok mechanikus erőátvitelűek. A törzsben elhelye­zett dugattyús motor vagy gázturbina hajtja a rotorokat mechanikus áttételen keresztül. E megoldásoknál minden esetben gondoskodni kell a reakciónyomaték kiegyenlítéséről. A mai korszerű megoldású helikoptereken a főrotorlapátok forgatását a végükön elhelye­zett sugárhajtóművekből vagy propulziós fúvó­­kákból kiáramló gázsugár reakcióereje végzi. Miután a törzsre nem hat reakciónyomaték, így farokrotorra sincs szükség. Napjainkban 48. ábra. A törzs hossztengelye mentén elhelyezett, kétrotoros helikopter 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom