Vass Balázs: Repülőgép- és helikoptertípusok (Budapest, 1968)
Repülőgéptechnika
orrfutóit hidraulikus munkahengerekkel kormányozzák. Az orrfutó szerkezeti kialakítása megegyezik a főfutóéval. A farokfutókat úgy készítik, hogy földön guruláskor biztosítsák a gép kormányozhatóságát, tehát ekkor önbeállóak legyenek, felszálláskor viszont a gép bepördülésének megelőzésére az önbeálló kerék középhelyzetben rögzített a pilótafülkéből vezérelt mechanizmus segítségével. Az orr- és farokfutók egyaránt lehetnek merevek, vagy behúzhatóak. A futóművek egyik legfontosabb része a futókerék, amely biztosítja a földön való gurulási, de részt vesz leszálláskor az ütközés csillapításában is. A kerekek lehetnek fékezhetőek és nem fékezhetőek. A kisteljesítményű gépeket kivéve a főfutókerekek minden esetben fékezhetőek. Fékezés révén növelhető a gépgurulási fordulékonysága,földön valóguruláskor biztonságot jelentés leszállás után a kigurulási úthossz nagymértékben csökkenthető. Az orr- és a farok futókerekek kivétel nélkül nem fékezhető kivitelűek. Kisebb gépeken tömlős fékkel ellátott kerekeket használnak. Nagyobb teljesítményű gépekhez a nagyobb fákteljesítményű tárcsás fékek terjedtek el. A repülőgépmotorok és hajtóművek feladata a repülőgép vonóerőszükségletének biztosítása. Napjainkban a dugattyús motorok, a gázturbinás sugárhajtóművek, a légcsavaros gázturbinák, a kétáramú gázturbinák, a torlósugárhajtómüvek és a rakétahajtómüvek használatosak. E hajtóműfajták szerkezetileg lényegesen különböznek egymástól, azonban két alapvető tulajdonságuk megegyezik: vontatás céljára valamennyi hőenergiát használ fel, amely energia valamilyen üzemanyag elégetésekor szabadul el, valamennyi propulziós vontatásé, vagyis repülés közben a levegőt, vagy egyéb közeget a repülőgépre szerelt alkalmas szerkezet (pl. a légcsavar) segítségével a repülőgép haladási irányával ellenkező irányban felgyorsítja, hátradobja. A keletkezett reakcióerő hajtja előre a repülőgépet. A második világháborút közvetlenül megelőző időszakig kizárólag a dugattyús motorokat építettek a repülőgépekbe. A gázturbinás sugárhajtóművek, a légcsavaros gázturbinák és a rakétahajtóművek a második világháború alatt fejlődtek. Különösen a gázturbinás sugárhajtóművek és a légcsavaros gázturbinák terjedtek el rövid idő alatt. Az utóbbi időben azonban a gázturbinás hajtóművek mellett — elsősorban az utasszállító repülőgépeknél — egyre inkább a kétáramú gázturbinák kerülnek előtérbe. A különböző fajtájú hajtóművekkel párhuzamosan a dugattyús hajtómű is továbbfejlődött. Bár a dugattyús motorok repülőtechnikában elfoglalt területe egyre szűkül, 500 km/h repülési sebességig és a kis teljesítménykategóriákban továbbra is megmaradnak a repülés szolgálatában. A továbbiakban tekintsük át a legfontosabb jelenlegi hajtóműtípusokat, megvizsgálva működésüket és szerkezeti felépítésüket. Néhány szót a repülőgép motorjáról. A motor a repülőgép egyik legfontosabb része, mert a gép vontatásához szükséges teljesítményt szolgáltatja. Ezért a repülőgépmotoroknak fokozott követelményeket kell kielégíteniük. Mivel nagyobb magasságban üzemelnek, meghibásodásuk kényszerleszállást, vagy balesetet idézhet elő. Ezért üzembiztosságuk az egyik legfontosabb követelmény. Teljesítménysúlyuknak kicsinek kell lennie, vagyis minél kisebb súlyú motorral, minél nagyobb teljesítményt kell elérniük, ekkor ugyanis a repülőgép hasznos terhelése nagyobb lehet. A motor üzemanyag- és olajfogyasztása minél kisebb legyen, mert ekkor a repülőgépnek ke-42
