Vass Balázs: Repülőgép- és helikoptertípusok (Budapest, 1968)
Repülőgéptechnika
3. ábra. Alsószárnyú repülőgép Később a felső szárnyat előbbre helyezték, így csökkent a két szárny káros egymásrahatása és javult a kilátás a gépből. További változást jelentett az alsó szárny fesztávjának és felületének csökkentése. A kétfedelű repülőgépek felső és alsó szárnyát támrudakkal, valamint merevítő huzalokkal kötötték össze a szerkezeti merevség növelésére. A motortechnika fejlődésével a repülési sebesség, így a gépre ható ellenállás is növekedett. Kezdetben a merevítő huzalok számának fokozatos csökkentésével, majd dúcok alkalmazásával sikerült csökkenteni a súlyt, az ellenállást, növelni a szárnyszerkezet merevségét. A repülési sebesség növekedésével rátértek az egyfedelű repülőgépek építésére. A szárny törzshöz való illeszkedése szerint alsószárnyú, középszárnyú és felsőszárnyú repülőgépeket ismerünk. Az alsószárnyú elrendezés nagy előnye, hogy leszálláskor a gép kigurulási úthossza kicsi, mert ezeken a szárnyakon nagyobb felületű fékszárnyak alkalmazhatók. Ebből következően kisebb lesz a leszállósebesség is. A futómű 13
