Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Bács-Kiskun megye
sága 0,50 m, a boltvállakat vonóvasak fogják össze. A feljáró teljes hossza 39 m, amiből a támfalak közti töltésre 18,50 m, a hídra 20,50 m jut. A híd építésének története feltáratlan. A vár történetének kutatói a híd építésének időpontját a vár legkésőbbi helyreállításának időpontjával hozzák összefüggésbe és a XVIII. század közepére teszik. Ezt a véleményt támasztja alá a híd szerkezetének kialakítása is, miután csehsüveg boltozatot a XVIII. század előtt nem alkalmaztak kiterjedten. Mindenesetre érdekességként kell ezt a hidat feljegyeznünk, miután hasonló jellegű, kiképzésű és rendeltetésű hidunk ebből a korból nincs is több. A híd a műemlékjegyzékben külön nem szerepel ugyan, de mint a vár tartozéka, M. jelzésű műemléknek minősül. BÁCS-KISKUN MEGYE Bács-Kiskun megye területének északi része egészen a legutóbbi rendezésig Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyéhez tartozott s annak alkotta solti és kecskeméti járásait. Miután a megye területe csaknem teljesen sík, és talaja vízáteresztő, a csapadékvíz legnagyobb része elszivárog anélkül, hogy olyan patak vagy vízfolyás jönne létre, amelyre hidat kell építeni. Ezért kevés a hidak száma a megye területén. És miután a Duna—Tisza közének déli részén kőfejtő sincs, és a téglaégetésre megfelelő agyag is csak elvétve található, azt a kevés számú hidat is fahídként építették meg s tartották fenn egészen a XIX. század végéig vagy a XX. század elejéig. Ezért nincs is régi híd a megye területén. A régi vármegye határait alkotó két nagy folyó közül a Dunán a két partot Bajánál, Gombosnál egy-egy vasúti híd, Újvidéknél egy vasúti és egy közúti híd kötötte össze. A Tiszának ezen a szakaszán a XVIII. század végén két híd állott, egyik Zentánál, másik Titelnél. Utóbbi hatnyílású közúti híd volt, amelyről a fahidak fejezetében bővebb leírás található. Az újvidéki hidak helyén a XVIII. és XIX. század folyamán repülőhíd bonyolította le a forgalmat. A bajai vasúti híd a XX. század elején épült. Baja Kedves látványossága volt Bajának a Vörös-híd a Pecáló szoborral. Ez a híd a XIX. század első felében épült és 1956-ig állott fenn (32. kép). A feljegyzések szerint 1829-ben Széchenyi István a Vaskaputól felfelé hajózván, gőzhajójával Baja alá érkezett. A Dunaparttól a városig málhás szekéren utazott és magas viteldíjat fizetett, mert abban az időben az átszelt terület igen mocsaras volt, és a fuvarosok sokat kértek. Nemhiába nevezik ezt a területet még ma is Posványos dűlőnek. A megyei és városi vezetők ekkor határozták el, hogy a Vajasértől a városig, a Sugovica Dunaág — hivatalos nevén Kamarás Duna — vonala mentén töltést építenek a további utaszsarolások elhárítására. Ezt a munkát egy hónap alatt el is végezték. A Vörös-híd ennek a töltésnek hídja lévén, minden valószínűség szerint a töltéssel egyidejűleg épülhetett. Rendeltetése az volt, hogy a Dunaágtól a fatelepre vezető Kenderes árok felé — amelyet a töltés átvágott volna — biztosítsa a faúsztatás lehetőségét. 57
