Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Régi hidak problematikája - Vashidak
VASHIDAK A vasnak hídépítés céljára való felhasználását a 30,50 m (100 angol láb) nyílású angliai Coalbrookdale-i öntöttvas híd megépítésétől szokták számítani. Ezt a hidat a vashámor tulajdonosa 1776—1779. években építette és ezzel kétségtelenül döntő lépést tett a hídépítés terén. Mintául a boltozott kőhidakat választotta. A döntő lépés nem szerkezeti újítás, hanem új anyag alkalmazása volt. Az anyag alkalmassága indította el azután a szerkezetek fejlődését is, amely az öntöttvas után a hegesztett (réteges, kavart) vas feltalálásával újabb lendületet kapván végül is a vasgerendahidak, rácsos vashidak, lánchidak és kábelhidak kifejlődéséhez vezetett. Régebbi korból, a XVII. század elejéről származik egy figyelemreméltó szellemi megnyilvánulás, mégpedig egy lánchíd tervének közzététele. Verancsics Fausztusz velencei származású dalmáciai mérnök, később Csanádi püspök, 1617-ben könyvet adott ki, amelyben több érdekes műszaki ismeretet közölt és többek között felrajzolta egy lánchídnak a tervét. A terv két kőoszlopot tüntet fel, amelyekre a közbe fektetett pályaszerkezet öt helyen, a hídnyílás hatodaiban láncokkal fel van kötve. A leírás szerint az oszlopoknak kapuik vannak, amelyekkel az utasokat beengedhetjük vagy kizárhatjuk. A leírásnak ez a néhány szava a várfeljárók végében álló kaputoronyra és kapura emlékezteti az olvasót. Verancsics lánchíd tervét a 15. kép szemlélteti, s az a legtöbb hídépítési tárgyú szakmunkában megtalálható. Más szerzőknek a hidak történetével foglalkozó munkáiban több helyen szerepel a kínaiak hídépítő tevékenységének leírása a korai évszázadokban. Egyik ilyen szakmunka közli a kínai King-Tung lánchíd perspektivikus képét, amely feltűnően hasonlít Verancsics lánchídjának tervéhez. A könyv ábrájának forrásául A. Kirchner: China Monumentis 111 u strata Amsterdam, 1667. könyvét jelöli meg. A kínai híd ábráját Verancsics terve mellé téve (14. kép) a két kép láttán pillanatra sem tartjuk vitásnak, hogy közös forrásra támaszkodnak. Erre utal a kőpillér kiképzése — alul gúla, felül fogazott, közben három ablak, amelyek közül a felső kettő közelebb van egymáshoz, — a láncok elrendezése is teljesen azonos, még a lánctagok száma is. A két kép alapján lehetetlen fel nem vetni a gondolatot, hogy melyik származik a másikból. Kétségtelen, hogy Verancsics ábrája ötven évvel korábban látott napvilágot, s elsőbbsége mellett szól az is, hogy tervrajz-szerű, amelyből könnyebb dolog perspektív rajzot szerkeszteni, mint fordítva. Viszont a kínai híd elsőbbsége mellett szólhat az, hogy a XVII. században valóban fennállhatott a távoli Kínában az így kialakított King-Tung híd s arról Verancsics éppen úgy, mint ahogy Kirchner is, elbeszélés vagy rajz alapján szerezhetett tudomást. Nagyon érdekesnek ígérkezik annak kikutatása, hogy az első lánchíd terve valóban magyar gondolatnak tekinthető-e, vagy csupán egy távolkeleti gondolat adaptálása, illetve fordítva, a King-Tung híd, ha valóban fennállott, nem tekinthető-e Verancsics gondolata megvalósításának, ami annál érdekesebb volna, mert Verancsics tervének megvalósítását eddig nem jegyezte fel a tudomány. 44
