Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)

Hídleírások - Budapest főváros

289. kép. Emelőhíd az óbudai Duna-ágban, melyet 1968-ban elbontottak. Budapest

nőkéi és munkásat végezték. Huszonhat évi használat után, 1884-ben bontották el. Négy pillére és öt nyílása volt. A középső nyílás két konzolosan benyúló függesztőművel erősített mozgatható hídrészből állt, amelyeket csörlőszerkezettel görgőkön a híd hossztengelyirányában félre lehetett húzni, hogy ezáltal a középső nyílás a hajózás számára szabaddá váljék. A mozgó részen kapuzat tartotta a konzolokat alátámasztó függesztőláncokat.

A szélső nyílások mérete 9,48 m (5 öl), a középső nyílásé 21,80 m (11 öl 3 láb), a hídpálya szélessége a fix hídrészen 4,74 m (2 öl 3 láb), a mozgó hídrészen 4,11 m (2 öl 1 láb), a híd teljes hossza 78 m volt.

A középső két mozgó hídrész hossza 22,75 m (12 öl) volt és 10 métert meghaladó hosszban nyúlt ki konzolosan a víz fölé.

E könyv idősebb olvasói bizonyára emlékeznek gyermekkoruknak arra a kedves meséjére, hogy a Lánchidat éjszakára betolják a vár alá, az e célra épített Alagútba. Az Alagutat Clark Ádám 1856-ban alkotta meg, az Óbudai tolóhidat a Hajógyár 1858-ban építette. Ha ezt a két évszámot összehasonlítjuk, világossá válik, hogy mi volt az alapja ennek a gyermekmesének. Megjegyezzük, hogy a Lánchidat nem lehetne betolni a Vár alá, mert szélesebb is és hosszabb is az Alagútnái.

16*

243