Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Zala megye
Zalaszentgrót Ez az ősi település nem esik bele semmiféle országos jelentőségű főútvonalba, csupán a Zala keleti partján húzódó összekötőút szeli át a belterületet. De ez az út sem keresztezi a Zalát s talán ennek tulajdonítható az a különleges körülmény, hogy a Zalaszentgróti Zalahídról csak kevesen vesznek tudomást. Márpedig ez a híd figyelemre méltó nemcsak azért, mert Magyarország régi közúti hidjai között csak kettő hidal át nagyobb nyílásokat, hanem azért is, mert 120 éve teljes épségben, átalakítás és hozzáépítés nélkül, eredeti alakjában áll fenn ma is (279. kép). A fentebb említett összekötő utat a Zala nyugati partján vonuló Zalaapáti—Zalabér összekötőúttal éppen Zalaszentgrótnál rövidke útszakasz kapcsolja össze, amelynek a Zala völgyén egy mederhídja és egy ártéri hídja van. A nyugatabbra fekvő ártéri híd modern vasbeton szerkezetű, kétnyílású, míg a meder hídja négynyílású téglaboltozat, amely a Zala-partig lenyúló településhez közvetlenül csatlakozik, s így kapuját alkotja a községnek. A híd környezete fás, egyáltalában nem mondható kopárnak, ennek ellenére a növényzet nem lepi el az építményt olyan mértékben, hogy szemléletét zavarná. A község felőli parton, az északi oldalon áll a parkkal körülvett műemlék-kastély, amelynek jelenléte ugyancsak emeli a híd és környezete együttesének kedvező hatását. 279. kép. A zalaszentgróti Zala-híd A hídnak mindhárom középpillére és mindkét hídfője faragott kőből épült. A nyugat felőli első pillér déli oldalán évszám vésést látunk: 1846. A faragott kő falburkolat egészen a boltvállakig felhúzódik és különösen a pillérvégek kiképzése érdemel különös méltánylást. A vízfolyás felőli oldalon a pillérvégek ívelt háromszög, az alsó oldalon félkör alakúak, szépen faragott fedkövekkel letakarva. A boltozatok téglából falazottak, két tégla vastagságban, 29 cm méretű téglákból, amelyeknek vastagsága azonban a szokásos méretnél jóval vékonyabb, csupán 5 cm. A homlokfalak vegyes falazatúak, a terméskövek között számos téglát is találhatunk. A mellvédek téglafalazatúak, s rajtuk a fedkövet betonúimat helyettesíti. Nagyon jellegzetesek a híd vízkieresztői, amelyek a nyílások közepén, a záradékok fölött vannak befalazva, továbbá a kerékvetőkövek, amelyek páronként valamennyi pillér és hídfő fölött érzékeltetik a szerkezetet. A kerékvetőkövek némelyike már annyira lekopott, hogy eredeti vastagságának már csak a fele van meg. Az utat kifogástalan aszfaltburkolat fedi, ez azonban nyilvánvalóan csak a közelmúltban oldotta meg a hídon a vízelvezetés és az erózió kártételeinek kérdését. Régebben a híd háttöltését a csapadékvíz állandóan koptathatta, s a töltés földanyagát lassan-lassan a hídfők felé sodorta. A csapadékvíz e lassú, de folytonos munkájának eredménye, hogy a hídnak aránylag rövid szárnyfalai a nyugati oldalon kimerednek s mellettük hiányzik az a földtöltés, melynek tartására épültek. A híd nyílásai 8,85 m (4 öl 4 láb) méretűek, a híd szélessége 6,70 m (3 öl 3 láb), teljes hossza 43 m. Az ívek alakja szegmens, negyedkörökből. A négy nyílás közül rendszerint csak az egyik, mégpedig a kelet felőli szélső nyílás alatt folyik a víz. Ezen a helyen a medret a kimosódástól betonburkolat védi. A másik három nyílás árteret hidal át, s a terep magassága helyenként eléri, sőt túl is haladja a boltvállak magasságát, itt inkább a túlzott feltöltődés, semmint a kimosás bekövetkezésétől kell majd tartani. A híd forgalma túlnyomó részben helyi forgalom, 235
