Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Régi hidak problematikája - Hajóhidak
Ezzel szemben a járóhíd keresztirányban kifeszített kötelét a változó erejű húzáson kívül a kötélcsiga hajlító és kopási igénybevételnek is kiteszi, ezenkívül — különösen a vízszín közelében kifeszített kötél esetében — abba ember, állat, hajó vagy uszadék is beleakadhat. Alkalmatlan és nehéz feladat az is, hogy a vízszintingadozásokat a kötélnek idejében való áthelyezésével kellő időben követhessük. Ezért fordul elő gyakran, hogy járóhidak elszabadulnak és még szerencse, ha a kezelőszemélyzet horgonyvetéssel vagy más módon meg tudja menteni a rakományt a pusztulástól. Magyarország területén a XVIII. és XIX. században, sőt már a törökvilág előtt is, mind a repülőhidak, mind a járóhidak ismeretesek. Járóhidak a kisebb szélességű folyóinkon, a Dráván, a Murán, repülőhidak pedig a nagyobbakon, így a Dunán is működtek egész addig, amíg helyükbe a már valamivel korszerűbb hajóhidak vagy állandó hidak nem épültek. A repülőhidakra vonatkozó érdekes írásos adatunk Bercsényi Miklósnak, II. Rákóczi Ferenc főhadvezérének és helytartójának 1705. május 9-én a fejedelemhez intézett levelében olvasható: „Püspökinél röpöllő-hidat állítottak fel Köpcsén felé Csallóközből. . . ” majd lejjebb: „Pálfy securitást csinál a passusokon, communicatiot Bécs felé az röpöllő híddal, kit nem impediálhatunk. . .” (Pálfy ti. az átjárókat s a Bécs felé való közlekedést biztosította a repülőhíddal, amit Bercsényiék nem tudtak megakadályozni.) A Magyarországon található repülőhidakról megemlékezik Schemerl alsóausztriai útügyi szakértő mérnöknek 1807-ben kiadott könyve is. Ez a könyv a repülőhidak szép példái között elsőnek sorolja fel a magyarországi Dunaszakaszon Pozsonynál és Komáromnál épített repülőhidakat. Ugyanez a munka megemlíti, hogy járóhidak voltak a Dráván és a Murán. A pozsonyi repülőhídnak a francia seregek 1805-ben Ausztriába való bevonulásakor szerepe volt. Tudvalevő, hogy Magyarország 1805 októberében a nyugati határán határzárat létesített azért, hogy a polgári útleveleket ellenőrizze, meggátolja a menekülő polgári személyeknek az országba való beözönlését és a katonaszökevényeket katonai alakulataiknak visszaadja. Ez az intézkedés nem irányult a franciák ellen, ellenkezőleg, Magyarországnak a háborúból való kimaradását célozta, ami végeredményben sikerült is. Közben azonban nov. 11-én a francia csapatok egy kisebb egysége Pozsonynál betört az országba, elkötötte és elvitte a pozsonyi repülőhidat. Az akkori magyar hadseregfőparancsnok, Pálfy Lipót tábornok ez ügyben erélyesen tiltakozott és Magyarország barátságos magatartását hangsúlyozta. Pálfyt ugyan emiatt elmozdította állásából a bécsi kormány, de viszont a tiltakozás eredményeként a franciák a repülőhidat visszahozták és az újra üzembe állhatott. A Dráván, Eszéknél levő járóhidat az erre vonatkozó jegyzőkönyv tanúsága szerint 1822. június 24.-én vizsgálták felül. A jegyzőkönyv tévesen nevezi repülőhídnak, mert a leírás szerint a két partot összekötő kötélre volt felkötve a hidas. Wlassics Márton vármegyei mérnök által megadott adatok szerint a hidas területe 42 négyszögöl (144 m-), tehát 10 m szélesség feltételezésével 14,40 m hosszú lehetett. Nagyon érdekes idevágó adat az 1790. évi budai országgyűlés idejére létesített repülőhíd tervrajza, amelyen német nyelven az alábbi szöveg olvasható: „Az 1790. évi országgyűlés alkalmával a Pest és Buda közötti közlekedés érdekében újonnan létesítendő repülőhíd terve. Megjegyzések: Ez a repülőhíd közvetlenül a városi vízmű fölött közlekedett oda és vissza, következésképpen 300 öllel a hajóhíd fölött létesült. A kétszer kapcsolt kötél hossza a főhorgonytól a hidasig kb. 400 öl hosszú és . . . hüvelyk átmérőjű volt. A lehorgonyzócsónak a plébániatemplommal szemben állott, ehhez kapcsolódott 15 kötéltartó csónak, melyeken a kötél nyugodott. A pesti oldalon 11 járom és 10 mező volt a kikötőhídhoz építve, a budai oldalon ez a kikötőhíd 5 járomból és 4 mezőből állott. A jármok 4 ölnyire voltak 18
