Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Veszprém megye
mélyéé eddig fából készülve voltak, legnagyobbrészben kőből felépíttettek...", ami azt jelenti, hogy fahidak csak kivételesen fordultak elő a közutakon s csak az ideiglenes jellegű építkezések esetén használták a fát, akárcsak napjainkban. A vármegye útjainak és hídjainak császári rendeletre való összeírása is igazolja, hogy egyik megyében sem olyan jó a kőhidak részaránya, mint a sok híddal rendelkező Veszprém megyében. Az összeírást egyébként a vármegye igen nagy gonddal terjedelmes kimutatásba foglalta és a hidak helyeit abban lehetőség szerint pontosan körülírta. Csak a hosszú idő óta bekövetkezett nagymértékű változásoknak, de semmi esetre sem a kimutatás összeállításának lehet tulajdonítani azt, hogy néhány helyen a hidaknak mai utódaikkal való azonosítása a pontos körülírás és szelvényezés ellenére sem volt végrehajtható. A Balaton környéke Balatonfüredtől Keszthelyig régebben Zala vármegyéhez tartozott, így a következőkben tárgyalt hidak egy részének építéséről és fenntartásáról Zala vármegye gondoskodott. Díszei Tapolcától 4 km-re a Nagyvázsony—Veszprém felé vezető 74. sz. főközlekedési úton, a 43. kilométerkőnél Díszei község belterületén áll az ötnyílású szobros Eger patak híd. Két vízfolyás fut aiatta össze, mégpedig az Eger patak főága és annak bővizű malomárka. Nagyvázsony felőli szélső nyílása erősen ferde, ez vezeti a malomárok vizét. Ugyanonnan számított harmadik mederpillére fölött szobortartó van, de hiányzik belőle a szobor (236. kép). Mellvédfalának enyhe lejtése a szárnyfalakon is végig-236. kép. Egerpatak-híd Díszei 205
