Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Vas megye
Kéty A Szekszárdról Siófokra vezető 68. sz. főközlekedési út Zomba és Kéty községek közötti szakaszán, az útnak 14+254 km szelvényében nagyon ferde szögben keresztezi a Kétyi víz elnevezésű időszakos vízfolyást. Az itt épült téglaboltozatú híd a legferdébb boltozatok egyike az országban (223. kép). A téglaboltozat mérete ferdén mérve 5,70 m (3 öl), mig merőlegesen mérve csak 3,80 m (2 öl). A híd szélessége 7,30 m (3 öl 5 láb), teljes hossza 20,10 m. Mellvédjei nincsenek, a biztonságos közlekedést szabványos vasbeton útkorláttal oldották meg. A híd érdekessége — ferdeségén kívül — még az a körülmény, hogy a téglaboltozat nem a szokásos módon, hengeralkotók mentén, hanem trajektóriák szerint van falazva. Ez a falazásmód ferde hidak esetében indokolt, s a homlokzatok kialakítását csonka téglák nélkül teszi lehetővé. A falazatok mindenütt kifogástalan állapotban vannak, s a híd környezete is jó benyomást kelt a növényzettel élénkített tájban. A híd építésének történetéből csak azt a negatívumot ismerjük, hogy a Tolna megyei utak és hidak 1837. 223. kép. Trajektória-falazású ferde híd.^Kéty évben készített összeírása a Szakáiról Hőgyészen és Kétyen át Szekszárdra vezető úton nem említi meg a szóban forgó hidat, hanem helyette Kétytől 594 ölnyire 1 öl 4 láb hosszú és 2 öl 3 láb széles hidat említ. Nyilvánvaló tehát, hogy az összeírást követő időben elbontották a régi hidat és helyette építették fel a ma is álló ferde műtárgyat. VAS MEGYE Magyarország nyugati megyéiben a XVIII. század végén és a XIX. század elején már sokkal előrehaladottabbak voltak a közlekedés műszaki körülményei, mint az ország keleti és alföldi megyéiben. A nagyobb népsűrűség, a nagyobb igények és szükségletek jobban meg is követelték a közlekedés lehetőségeinek erősebb kihasználását, így alkalmas és tartós hidak építését. A fontosabb útvonalakon a hidak között számos kőhíd állt már ebben a korszakban, bár a többség már csak azért is fahíd, mert a megye kőben szegény, viszont fában elég gazdag. A hidakat rendszerint úgy építették fel, hogy a földesúr adta a fát és a megye elrendelte a közmunkát a fuvarozásra és a kézi munkára. Az utaknak és a hidaknak az 1832-ben, a bécsi kormány áital elrendelt összeírását a megye végrehajtotta. A jegyzék elkészült és a vármegye közgyűlése 1837. év 804. sz. alatt úgy intézkedett, hogy az „Utak lajstroma megküldetik és a levéltárba eltétetik.” El is tették olyan jól, hogy máig sem sikerült megtalálni. A szombathelyi levéltárban az iratok mellől hiányzik. Mindenesetre sok kőhídja lehetett már akkor a vármegyének, mert a közgyűlés szükségesnek látta járásait 197
