Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Régi hidak problematikája - A híd: építészettörténeti dokumentum
vetik alá, amelynek során a kiküldött hivatalos személyek a műemlék állagáról és karbantartásának körülményeiről részletesen beszámolnak. A műemlékek állagmegóvásáról való gondoskodás központi feladatnak minősül. A müemlékjellegűvé nyilvánított épületek száma kb. 10 000. Ezeknek a központi szerv által való végiglátogatása és az állagmegóvás központi megszervezése már nem lenne gazdaságosan megoldható. Ezért az ilyen épületek rendszerint helyi tanácsi szerv vagy vállalat gondjaira vannak bízva, s védelmüknek csak esetenkinti ellenőrzését látja el a központi szerv. A városképi (faluképi) jelentőségű épületegyüttesek vagy épületek kapcsolata a központi hatósággal még lazább, szinte már csak elvi jelentőségű s kellően nem ellenőrzött bontási tilalmakra korlátozódik. A hidak — érdekes módon — egyik szempontból jobb, másikból rosszabb helyzetben vannak, mint a többi építmények. Műemlékké mindössze 9 híd, müemlékjellegűvé 23 híd van nyilvánítva, s a hidak városképi vagy faluképi jelentőségét eddig csupán egyetlenegy helyen ismerték el (vagy fel?) hivatalosan. A hidak vizsgálata mutat rá arra, hogy nemcsak a városképi és a faluképi jelentőségű építmények érdemesek figyelemre, hanem a tájképi jelentőségűek is. Ennek a fogalomnak a rendelkezésekben kifejezésre kellene jutnia. A műemlékjegyzékbe felvett hidak kiválogatását nem végezték egységes irányelvek szerint, hanem ötletszerűen. Sokszor az eljáró építészen vagy történészen múlt, hogy a hidat észrevette-e vagy sem, illetve jelenlétét figyelemre méltatta-e vagy sem. Sok híd van, amelynek műemlék mivoltát nem lehet vitatni — számuk közelebb jár a 90-hez, mint a 9-hez — s még több, amelynek jellege vagy tájképi jelentősége külön hangsúlyt érdemel. Kétségtelen, hogy a hídfenntartó, az esetek túlnyomó többségében — az állami utak és a vasutak hidjai esetében — a hidakat a műemlékjegyzékbe való felvételtől vagy kihagyástól függetlenül, magas színvonalon karbantartja és javíttatja, ami igen szerencsés körülmény. Ennek köszönhető, hogy a hidak aránylag jobban ál Iják az idő múlását, mint a többi műemlék (szobrok, várak). Ezzel szemben viszont a hídfenntartó maga dönt abban a kérdésben is, hogy a hidat átalakíttassa vagy lebontassa, ha az bármi okból már nem felel meg rendeltetésének. Sajnos egészen a legutóbbi időkig a döntések általában az esztétikai és építészettörténeti ismeretek figyelembevétele nélkül születtek meg, bár kétségtelen, hogy abban az egészen kivételes esetben, ha a híd múltjáról és műtórténeti jelentőségéről a hídfenntartó tudomást szerzett, a hídról még fokozottabb figyelemmel gondoskodott. Olyan hídfenntartó azonban még nem akadt a huszadik században, amelyik a híd karbantartásának feladatába beleértené a híd környékének rendben tartását is. A jelen kötetben közreadott hídleírások között nem egy helyen említjük a híd alatt elfolyó patak vagy folyó medrének elhanyagoltságát és rendezetlenségét. A rendezetlen környék elcsúfítja, a rendezett környék tetszetőssé teszi a hidat. A gyöngyöspatai, a kislődi, a vámosújfalusi hidak mindegyikénél a patak medre annyira be van töltve odahordott szeméttel, hordalékkal, bontási törmelékkel, hogy az a hídra való rálátást nagyon zavarja, szinte lehetetlenné teszi. S hiába a híd nemes vonalai, szép arányai, mindebből kevés látszik, helyette a törmelékkúp éktelenkedik a lyukas fazekakkal teledobált meder szélén. Milyen más látványt nyújt Jászberény és Gyula szépen rendezett vízpartja a híd környékén. Ahhoz, hogy a híd szépsége kellően érvényesülhessen, környezetét rendezetté kell tenni és rendben kell tartani. Nem nagy munka ez, csak figyelmet, ügyszeretetét kíván, ügyes szervezéssel a tömegszervezetek vagy az iskolai diákság feladatává tehető. Régi hídjaink környezetének rendbeszedésével történeti múltunk emlékeit becsüljük meg. 16
