Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Szabolcs-Szatmár megye - Szolnok megye
ririt tartóssan építtessen és a meghatározott költségek projectuma által ne hágattasson.” A gondos és siettetett előkészítés ellenére a híd mégsem lett kész az említett esztendőben, csak a következőben, 1806-ban. Erre enged következtetni az a tény, hogy a hídra vonatkozó számadásokat Nagy Antal komisszárius csak 1806. november 12-én terjesztette elő a Jász-Kun kerületek gyűlésén és november 22-én Jászberény város közgyűlésén a számadásokat az „exactoratus”, tehát a számvevőség átvizsgálta. Megállapította, hogy a híd az előirányzott 3170 forint 42 2/8 krajcárral szemben 4396 forint 5 6 8 krajcárba, tehát 1225 forint 21 4 8 krajcárral többe került. A költségtöbblet okaként a komisszárius megemlíti, hogy „Hoszszában egy öllel, szélességében 2 schuckal és 4 collal szükségképen megbővittetett, de a drágaság is okozta azt, úgy a kőfaragók hátráltatása, mely miatt a referens Sólymoson sok Ízben felmenni, költekezni kénytelenittetett és ezért költségeit és fáradságit Jász-Berény városa által megjutalmaztattni kéri.” A jelentésre a számvevő megjegyezte, hogy a költségtöbbletet nem javasolja fele-fele aranyban megosztani a város és a kerület között, mert az építésből visszamaradt anyagok „Jászberény város hasznára maradtak”, úgyhogy csupán az eredeti költségvetés fele összege volna a város részére megtérítendő. A kerületi gyűlés a költségtöbblet engedélyezésére és a költségmegosztásra vonatkozó javaslatot a nádorhoz jóváhagyásra felterjesztette, az eredeti költségvetés összegének felét pedig kiutalta. Utóbbit Jászberény város a kerületi pénztárból felvette. A nádori jóváhagyást már csak a következő évben tárgyalták, bár már december 20-án megérkezett. A költségmegosztás kérdésében az a döntés született, hogy a többletet teljes egészében Jászberény város viselje. „Ezen resolutionak nyilvánvaló parantsolatja szerint is tehát a mondott 1225 forint 21 1 8 krajcárból álló summát Jász-Berény városa beneficialis Cassája szenvedje, mely végett is ezen kegyes válasz a mondott városnak párban adasson ki.” Jászberény közgyűlése pedig úgy döntött, hogy „Ezen felséges Rendelethez fogja magát alkalmaztattni a Városi Tanáts.” A híd a műemlékjegyzékbe M. J. megjelöléssel fel van véve. Építésének idejét a fenti levéltári adatok alapján helyesen kettős évszámmal kell jelölni: Épült 1805—1806. A hídra vonatkozó irodalomnak egy-két adatát helyesbíteni kell. Erős túlzásnak találjuk a műemléki vizsgálatnak azt a megállapítását, hogy a jászberényi nagytemplomot körülvevő „kőkerítés lebontása módot adott arra, hogy a XIX. század elején megépüljön a Rákóczi útra vezető szép kőhíd, mert építőmestere Rábel Károly a kerítés kőanyagát építette be.” Lehetséges, sőt valószínű is, hogy a helybeli kőanyagot a hídhoz felhasználták, azonban ez semmiesetre se lehetett döntő jelentőségű, hiszen a híd faragott kő pilléreihez, mellvédjeihez és íveihez ez a kőanyag vagy egyáltalában nem, vagy csak elenyésző kis mértékben lehetett alkalmas. Meggondolandó továbbá az a körülmény is, hogy a kerítést 1794-ben bontották le, a híd építéséhez pedig 1805-ben fogtak hozzá, így a kőanyagot tizenkét évig tárolták a helyszínen, mielőtt beépítették volna. Ugyancsak helyesbítésre szorul a Magyarország Művészeti Emlékei c. könyvnek az a megállapítása, hogy a híd „1840 körül” épült, miután az építés időpontját fentebb 1805—1806 évszámokkal rögzítettük. NYAVALYKA-HÍD A város beépített területén kívül a Jászárokszállásra vezető makadámúton, a város főterétől kb. 2 és fél km távol, az út 31 +600 szelvényében levő belvízcsatornán — köznyelven Nyavalyka-éren — háromnyilású híd áll. A híd ívei, pillérei, hídfői és fedkövei faragott kőből készültek, amelyeken néhol elvétve kőfaragójelek láthatók. A híd mellvédje közép felé enyhén emelkedik, a boltozatok vonala félkörív. Kerékvetők nincsenek (209. kép). A híd alatti vízfolyás száraz időben jelentéktelen, sót ki is apad. 181
