Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Heves megye
sultak meg sem a szabadságharc előtt, sem a Bach korszak alatt. A meder eliszapolódása pedig folytatódott és 1878. augusztus 31-én az óriási víztömeget a meder már nem bírta elvezetni. A védgátat alámosta a víz, a gát egyik fele beszakadt s az árvíz elborította Eger utcáit és házait, szörnyű károkat okozva. A víz az utca kövezete fölött helyenként a 3 métert is túllépte. A Jókai utcában az árvíztábla pl. 3 m magasságban van a járda fölött. A „posuerunt” árvédelmi jelentősége megszűnt, nagyrészét lebontották. Hídjának jobb part felőli nyílását nem állították helyre, de bal part felőli nyílása ma is sértetlenül a helyén áll (120. kép). A hozzá csatlakozó hatalmas méretű szárnyfal ad némi tájékoztatást arról a zárógátról, amelynek ez a híd csupán kicsiny része volt (118—121. kép). A hidak legnevezetesebbje, az ún. Minoritákhídja, már nincs meg. A város főterét, a mai Dobó István teret kötötte össze a vár oldalával és a várkapuval. Ezt a hidat Giovanni Baptista Carlone olasz származású építőmester, később Eger szenátora építette 1731-ben. Egynyílású faragottkő boltozat volt ez a híd 7,60 m (4 öl) nyílásmérettel, mellvédjén és folytatólag a partfal mellvédjén szobrokkal díszítve. Összesen 10 szobor volt 119. kép. Az egri védgát hídjának megmaradt nyílása 120. kép. Részlet a védgát megmaradt részéből, Eger 121. kép. A védgát nyoma fellelhető a Pázsit utca 8. sz. telek kerítésének sarkánál a híd és a parttal mellvédjein elhelyezve, ami nagyon eredeti, ötletes megoldás lehetett, amely művészi érték tekintetében legfeljebb a sokkal későbbi váci Gombás-patak híd műemlékegyütteséve! mérhető öszsze. A magyar művészettörténet nagy kárára a híd 1878-ban a nagy árvíz idején annyira megrongálódott, hogy utána lebontották. A török korból maradt fenn a város másik nevezetes hídja az ún. Barátok hídja, amely a jelenlegi Kossuth 125
