Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Heves megye
117. kép. Az ecsédi híd északi homlokzata A hídfőknél a medernek kismértékű feliszapolódása észlelhető, bár a boltvállak még kilátszanak. A híd építéstörténeti adatai feltáratlanok. Építésének időpontja a XVIII. század végére tehető. Eger Eger városa méltán büszke történelmi múltjára. Középkori várát, XVIII. századi épületeit figyelemre méltó módon karbantartja és idegenforgalmának fellendítését — jelenkorának kiváló alkotásain kívül — elsősorban múltjának megismertetésére alapozza. Ez az elismerésre méltó törekvés — sajnos — hoszszabb időszakokban kimaradt a város fejlődését irányító tényezők közül. Amikor a vasútvonal átvezetése céljára átvágták a várfalakat, amikor szép régi hídjait lebontották vagy amikor mellőzték a vármegyei mérnök által javasolt patakmeder rendezést, amely 37 évvel előzte meg az árvízkatasztrófát, aligha álltak hivatásuk magaslatán a vármegye és a város vezetői. Az sem éppen példamutató, ahogy Fellner Jakab műemlékké minősített hídja sok éven át a szemlélő elé tárult. Pedig ez a város maga az élő történelem. Szinte minden kődarabja a történelmi múltról beszél. A városon az Eger-patak folyik keresztül. Esése, vízbősége lehetővé tette, hogy folyása mentén vízimalmok, ehhez szükséges gátak, továbbá a két partot egymással összekötő hidak létesüljenek. A patak kisebb-nagyobb áradásai régóta zaklatták a város lakosságát. Ezért a XVIII. század második felében Esterházy Károly, Eger püspöke hatalmas kőgátat építtetett a város védelmére a város északi részén, a jelenlegi Mária utca vonalában, amely a bal parton a várbástyáig, a jobb parton a városfalig húzódott és 226 m hosszú volt. Az egykorú ábrázolásokon a gát igen jól látszik. (118. kép). Tíz évig, 1771-től 1781 májusáig építették ezt az óriási műtárgyat, amely 4,74 m (2 és fél öl) magasságával és 3,79 m (2 öl) szélességével kb. 4000 m3 faragott követ foglalt magában és keresztirányban elzárta az Eger-patak völgyét. A meder helyén két, egyenként 3,78 m (2 öl) méretű félköríves boltozott hídnyílás létesült a víz áteresztésére. Csak annyi vizet engedtek át a gáton, amely a városon végigfolyhatott anélkül, hogy kárt okozott volna. A gáton, illetve a patakon a meder fölé épített hídon négy szobor állt, mégpedig Mária a kis Jézussal, Mihály főangyal, Nepomuki Szent János és lámpát tartó angyalok. A szoborcsoport alatt kőbe vésve olvasható volt az építés két évszáma: 1771—1781, továbbá a POSUERUNT ME CUSTODEM felirat (őrzővé tettek engem) az Énekek énekéből, amely után a gátat röviden csak ,,posuerunt”-nak nevezték. A városon végigvonuló Eger-patak medrét a vízimalmok által okozott duzzasztások folytán lerakódó hordalék egyre jobban feliszapolta. A feliszapolódás a XIX. század derekán már általában elérte az 1 m magasságot és évről évre növekedett. Ez a körülmény nem kerülte el a vármegyei geometra, Markmüller József figyelmét, aki abban felismerte a veszedelmet is, amely ebből a városra hárulhat. Az Eger-patak szabályozása Heves vármegye közgyűlését is foglalkoztatta, amely „a víznek áradásbeli kártékonysága meggátlása tekintetébül tett mérnöki tudósítás folytában a védintézetek és a Káptalan zugó-123
