Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek. 2. módosított bővített kiadás (Budapest, 1976)

14- Méreggyűrű becsukva

15. Méreggyűrű kinyitva

A XVII. század divatjához tartoztak az igazgyöngyből fűzött hosszú gyöngysorok és karperecek is, de mindig páros példányban, mert mindkét karon egyformán viselték (41. kép).

Az aranyból készült „kézre való perecek”-nek szintén párosaknak kellett lenniök, ha nem, akkor mint rendkívüli esetet említik meg az évszázados leltárak. A karkötőket alakíthatták különféle aranyláncokból, drágaköves boglárokból is. Előfordult, hogy zománcos címert vagy János- (másképp jahuz állat-) körmöt, farkasfogat vagy orvosságos köveket foglaltak bele — miként a gyűrűkbe is —, amelyek a babona szerint megvédték viselőjüket a veszedelmek és betegségek ellen.

A babonás kövű vagy drágaköves, a zománcos díszű vagy abroncsos, a jelmondatos vagy pecsétes gyűrűt leginkább a bal kéz negyedik ujján, de mindkét kéz más ujjain is viselték. Az aranygyűrűkbe leggyakrabban hegyes és táblás gyémántot, metszett és termésrubint, fehér és kék zafírt, öreg gyöngyöt és türkizt, smaragdot, gránátot, békakövet foglaltak. Ezenkívül gazdag, aprólékos zománcdíszítéssel látták el a gyűrűket, amelyek néha roppant nagy értéket képviseltek. Bocskai István erdélyi fejedelem részére például Ulésházi István 4000 forintért vásárolt egy gyémántos gyűrűt Bécsben, és később 2000 forintért még egy rubintosat.

A gyűrűk alakja is nagyon változatos: a legegyszerűbb az abroncs formájú karikagyűrű volt. Igen egyszerű, babérfolyondárt utánzó Bethlen Gábor fejedelem gyűrűje, belsejében vésett b g monogrammal (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest). Jegy-35

1