Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
fahrer, Klagenfurt, C. Kranz, Grác, Buchler et Co. Triest, Prager Porzellan-Fabrik, Eckstein und Hirsch, Pilsen, C. Knoll, Karlsbad, Weydekamp-Kettling, Iserlohn, A. Lindner, Berlin, H. Fabing, Bremen, Berndorffer Metallwaaren-Fabrik. Giesshübler Porzellan Fabrik, Dallwitzer Porzellan Fabrik, W. Rieger, Frankfurt a. M., Lütticher Waffenfabrik, I. Krebs, Párizs, S. Fenci, Párizs, A. Versepuy, Párizs, Beach and Minte, Birmingham stb. Belföldi üzletfelek: Testory Antal, Pest, Jármay-patika, Pest, Oravicai Parafin Gyár, Hrusói Agyagárugyár, Kröczer A, Tokaj, Heinrici F., Pozsony, Gutman S., Nagykanizsa stb. A folyószámlákba való betekintés segít képet formálni Zsolnay Vilmos üzletének forgalmáról és színvonaláról. De egyben ez a felsorolás mutatja azt is, hogy mennyire a külföldi, az osztrák kereskelem és ipar függvénye, piaca volt még akkor Magyarország. A magyarországi helyi piacok bővülése és az országos, piacba való bekapcsolódása azzal a következménnyel járt, hogy az osztrák gyáripar termékei fokozottabb mértékben özönlöttek be Magyarországra. Az osztrák ipar cikkeivel való kereskedelem a magyarországi kereskedelmi tőke felhalmozódásának egyik forrása volt. „Mindent drága pénzen idegenektől kell vásárolnunk. A’ jó Fábrikák hijjánossága teszi ezt” — állapította meg éppen a porcelánnal kapcsolatban egy magyar iparpártoló.16 Az osztrák ipar cikkeivel való kereskedelem a magyarországi kereskedelmi tőke felhalmozásának egyik forrása volt. így vált az egykori norinbergi portéka üzlet Pécs első nagykereskedésévé, természetesen egy vidéki piachoz mért vidéki méretű nagykereskedéssé. A környék kereskedőit a bazár látta el áruval. Ennek üzleti könyvei alapján jól meg lehet rajzolni a pécsi kereskedelem piacát: Pécsvárad, Mohács, Újvidék, Vinkovce, Sziszek, Varasd, Károlyváros kereskedői kapták innen az árut. Zsolnay Vilmos szőlőtulajdonos is volt. (A Zsolnay szőlők egy részét később, a város terjedésével parcellázták. Emléküket a helyükön keletkezett és a család tagjairól elnevezett pécsi utcák, Vilmos-utca, Miklós-utca, György-utca őrzik.) Ezért bekapcsolódott a fejlett pécsi borkereskedelembe is. Bécsbe, Sankt- Pöltenbe, Linzbe, továbbá a horvátországi városokba küldött borszállítmányokat, amint ezt az üzleti könyvek mutatják.17 16 Jankó János: A’ Porcellán készítésről. Tudományos Gyűjtemény. 1823. X. köt. 45—46. old. 17 Hauptbuch I. 1863—1870. 47
