Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
ugyanis az agyagszerzés céljaira megvásárolt telkekkel kis házak is kerültek a gyár birtokába. Kimondottan munkáslakás szerzés volt a célja azoknak a vásárlásoknak, amelyeket Zsolnay Vilmos a gyára közvetlen környékén folytatott. Ennek során a Felső-Vámház-utca, a Felső-Balokány-utca. a Major-utca, a Pálya-utca egész sereg házát vásárolta össze.108 Az üzem terjeszkedése, épületeinek növekedése a közelben fekvő házakat később elnyelte. Ugyanígy lebontásra került utóbb az a néhány munkáslakóház is, amelyet Zsolnay Vilmos maga építtetett a gyár szomszédságában. Az 1890. évben az iparfelügyelő jelentése még 120—130 munkáslakásról tudott, 1897-ben a gyár már csak 92-őt tartott nyilván.109 A falusi agrárproletariátus városba tódulása a századfordulón nagy méreteket öltött. Ennek következtében a lakáskereslet Pécsett is fokozódott. A gyár viszont ekkor már nem törődött a munkáslakások kérdésével. A tettyei házvásárlások tulajdonképpeni célja nem az volt, hogy a munkásokat lakáshoz juttassák, hanem hogy a gyár nyersanyagát biztosítsák. Amikor az itteni agyag nem bizonyult elégségesnek, megszűnt a vásárlás. De ez a munkáslakások szerzésének megszűntét is jelentette. A hazai dolgozók kinevelése, a fokozódó munkáskínálat arra vezetett, hogy a gyártelep körüli házvásárlások is abbamaradtak, így a gyár saját munkásainak és egyben a pécsi munkásosztály lakásviszonyainak romlását készítette elő, amely a századforduló után egyre nyomasztóbban éreztette hatását. A gyáros a munkabért azért toldotta meg lakással, sőt néhány esetben még fűtéssel is, mert ezzel csalogatta és aztán ezzel kötötte magához az idegenből jött munkásokat. Később a nagy munkáskínálat folytán nem volt többet szüksége erre. A manufaktúra-vállalkozó a háziiparost előlegeivel, kölcsöneivel tartotta markában. Ugyanezt a célt, a munkások lekötését szolgálták azok az előlegek, amelyeket Zsolnay Vilmos munkásainak adott. 1878-ban ezek a munkásoknak adott előlegek 1 386,07 frt-ra rúgtak.110 Később azonban a munkásviszonyoknak 108 A Felső-Vámház-utcán a 65., 69., 70., 71., 72., 73., 74., 76., 78., 80., 84., 88., 90., 92-es számú a Felső-Balokány-utcában a 75-ös számú, a Major-utcában a 16., 17., 19., 21-es számú, a Pálya-utcában a 48., 52., 63., 75., 77., 79., 81., 83., 85., 87., 89., 95. számú házakat vásárolta meg. 109 O. L. — K. M. 6. szakoszt. 1890. 79 462. 110 Inventur und Büanz Buch, 1877—1896. 219. old. 95
