Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
és a honi termelésnek folytonos hanyatlása világosan bizonyítja, hogy sokkal előnyösebb, ha a kész árukat külföldről hozatjuk, mintha azokat a legkedvezőtlenebb körülmények közt* itthon készítenők.”70 A gyárak állami támogatása 1881 után indult meg. Ebben a Zsolnay-gyár is részesült.71 Az osztrák és a cseh ipar versenye közben még fokozódott. A német vámpolitika következtében az örökös tartományok ipara ugyanis a birodalmi piacot a 70-es években elvesztette. Ezért * az osztrák ipar a magyar piacon keresett kárpótlást.72 Ilyen nehéz körülmények közt jelent meg a piacon a pécsi gyár. A Zsolnay-gyár piaci térhódításának 3 fázisa van. Az I. szakasz 1868-tól 1873-ig terjed. Zsolnay Vilmosnak a nehézségeket legyőzve sikerült terrakottában és kőcserépben vállalkozásának az ötödik évére jóminőségű árukat termelni. Ekkor úgy gondolta, hogy most már a siker reményével bocsátkozhat versenybe az országos piacért. A kapitalizmusban a piaci terjeszkedést reklámmal segítik elő. Ennek egyik eszköze a kiállításokon való részvétel volt. Az egykori bolti kirakatok helyébe az óriáskirakatok, az országos kiállítások és a világkiállítások léptek. A kiállítások sorát 1851-ben a londoni világkiállítás nyitotta meg. Az ötödik világkiállítást 1873-ban Bécsben rendezték. Zsolnay Vilmos elhatározta, hogy gyártmányaival ezen megjelenik. Számításai beváltak. Az eredményt nemcsak a kitüntetés és a nyert oklevél mutatja, hanem a megrendelések, amelyeket itt szerzett. Meghódította Bécset. De Oroszországból, Angliából, Franciaországból és Amerikából is nagyon sok megrendelést kapott. „Éjjel-nappal dolgozom, nem is tudom, — írta — mihez kezdjek először.”73 A bemutatkozás tehát sikert hozott. A gyár a Monarchián belül, az osztrák és a cseh konkurrenciával szemben komoly, versenyképes vállalkozásnak bizonyult. Az akkor gyártott díszmű, azaz könnyűipari áruival elérte a versenytársak színvonalát. A piacért folyó küzdelem második szakasza 1873-tól 1878-ig tartott. 70 Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1870—75. 245. oldal. 71 Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1882. 87. old. 72 Eckhardt Ferenc: A magyar közgazdaság száz éve 1841—1941. Bp., 1941. 76. old. 73 Mattyasovszky-Zsolnay Teréz feljegyzései. Kézirat, 15. old. Részlet egy fiához intézett levélből. 78
