Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900

Ebbe a művészi és ipari versenybe állt be Zsolnay Vilmos. Díszárui anyagát, cserepét egyre vegyítette, finomította és töké­letesítette. Különféle mázakat és díszítéseket alkalmazott. Az iparművész és művészettörténész feladatkörébe esik ezen díszáruk fejlődésének leírása. Mi csak mint árut tárgyaljuk meg annyiban, amennyiben gyártásuk a vállalkozás haladását mutatják. Ebből a fokozatosan finomodó anyagból készültek 1873-ban az ú. n. „flowing technikájú” díszedények, 1874-ben az „őserdő vázák” és az ásatási leleteket utánzó „Pannónia edények”, 1875- ben a „vert antique”, továbbá a népies és keleties dekorú díszedé­nyek. Szívós munkája 1876-ban fényes eredményt hozott. Ekkorra sikerült neki az anyagot, a cserepet teljesen kifinomítani. A por­celán alapanyagát, a kaolint ugyanis a keménycserép alapanya­gával keverte. A kifinomított edénytesthez 1877-ben kikísérlete­zett egy magas tüzű mázfestési eljárást. E kettős találmány ered­ménye a Zsolnay-féle keménycserép lett, amelyet Zsolnay por­celán-fajansznak nevezett. Ezzel az európai keramikusok verse­nyében nagy sikert aratott. Zsolnay edényeinek anyaga elefánt­csontszínű és áttetszőén finom volt. De ugyanakkor új volt az alaptest díszítési módja is: a máz. Ezen áruira a kor divatjának megfelelően japán, perzsa, indus dekorok mellett renaissance és magyar dekorokat alkalmazott.67 A Zsolnay-féle keménycserép, amelyet a gyár porcelán­­fajansz néven hozott forgalomba, a keménycserép és a porcelán közt foglal helyet. A találmány alapján előállított áruk az 1878-i párizsi világkiállításon óriási sikert arattak. A gyárnak megszerezték a világhírnevet. A Zsolnay-féle keménycserép (por­celán-fajansz) ekkor kezdte meg diadalútját. Sikerét fokozta, hogy Zsolnay újabb és újabb változatait vitte piacra. így jöttek létre a „Palissy genre”, az aranybrokát alapú, a vas alapú, a páte sur páte, a rücskölt, helyesebben összeugrós (Tieger), a duplafalú, áttört köpenyes, az arany alapra arannyal díszített edények sorozatai. A nyolcvanas évek végén az egymással versengő keramiku­sok azzal próbálkoztak, hogy díszedényeiket fémfényű mázakkal vonják be. Zsolnay Vilmos ebbe a versenybe is belevetette magát, és ismét elsőnek érkezett a célhoz. A középkori mór mesterek ismerték a fémfényű mázak tit­67 Weiner Mihályné: Felszabadult iparművészet. Művelt Nép 1952. 14. old. 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom