Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
Zsolnay Vilmos a gyári tanonciskolának az eredményeivel sem elégedett meg. Szakmailag még többet remélt egy Pécs városi ipariskolától. Ennek felállítását erősen szorgalmazta.51 A gyári iskola létesítésével Zsolnay Vilmos kitűzött céljához közelebb jutott. Az üzem dolgozói még a 80-as években, sőt a 90-es évek elején is 2/3 részben külföldi munkásokból adódtak. A korszak végén a gyár munkássága már többségében hazaiakból, sőt jórészt gyári kiképzésüekből állott. 1897-ben külföldi illetőségű munkás még 64 volt, 1901-ben már csak 39. Az itthoni munkások ekkorra idegenből jött társaiktól elsajátították, vagy az iskolában megtanulták a kerámiai ipar minden osínját-bínját. Elérték, sőt némely vonatkozásban túl is szárnyalták külföldi társaikat.52 Kialakult Pécsett a magyar kerámiai munkás típusa. Ennek jellegzetes alakja volt a kárpitossegédből az eosin festőosztály vezetőjévé emelkedett Pompár Gyula vagy Csihalek Ferenc festő.5* Zsolnay Vilmos ekkor már maga biztatta festőit és korongosait, hogy próbáljanak szerencsét, vágjanak neki a világnak. Az a meggyőződés élt ugyanis benne, hogy a dolgozók tapasztalatokkal a tarsolyukban úgyis visszatérnek gyárába. A vándorlásnak mind a munkás, mind ő hasznát fogja venni.54 55 A pécsi Zsolnay-gyárba továbbra is érkeztek külföldi munkások. De ezek már nem hívásra léptek az üzem szolgálatába. Az izmosodó, a külföldi piacon egyre tekintélyesebb helyet kivívó gyár hírneve vonzotta őket. A legfinomabb munkákat végző szobrászok és festők egyenesen tanulni jöttek ide. Például Györgyíalussy Lajos, a gráci ipariskola tanulója, aki a szünidőt használta fel az itteni tanulásra.65 Ugyanezen okból lépett rövid időre az üzem szolgálatába 1894-ben — hogy a sok közül egyet említsünk — Bertrand József bécsi szobrász is.56 Az agyag bányászatánál és fuvarozásánál, a legjobban gépesített munkaszakaszban, a nyersanyag előkészítésénél és a máz előállításánál, továbbá az égetésnél, áruszállításnál sok napszámost foglalkoztatott a gyár. Eleinte ezek a napszámosok 51 O. L. — K. M. — 6. szakoszt. 1897. 54 922. 52 Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara évi jelentése, 1890. 53. old.; Várady Ferenc: Baranya múltja és jelenje. Pécs, 1896—97. I. köt. 616. old.; E. B. IV. 406. old. 52 E. B. I. 43., II. 21. old. 54 Körösztös Antal, Nagy Ferenc dolgozók szóbeli közlései. 55 E. B. I. ^67. old. 56 E. B. III. 89. old. 68
