Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
földpát, kvarc iszapolása, ill. finomra őrlése és agyagmasszává való gyúrása képezte. Zsolnay Ignác manufaktúrájában az őrlést és az összegyúrást még kézierővel, illetve kádakban taposással végezték. A technika ezt az egész műveletet gépesítette. 1871-ben csak egy iszapolóról van említés, 1873-ból már törő, zúzó, vegyítő, sajtoló, keverő, szűrőgépekről tudunk. 1896-ban pedig ezen termelési folyamatban a következő gépek szerepeltek: 2 zúzómű, 1 desintegrator, 1 ramasseur, 1 fogas agyagtörő, 1 hengeres agyagzúzó, 4 kavaró dob, 6 agyagszürő és sajtoló, 7 agyag-gyúró és kavaró, 22 agyagiszapoló, 2 cserép- és kőzúzó dob, 4 chamottezúzógép, 1 cserép- és kőzúzó malom. Összesen 52 gép, amelyekhez még 1 felvonó és 8 szivattyú is csatlakozott. 2. A manufaktúra-korban kialakult munkamegosztás következő fázisa: a formaadás, az előkészített agyagnak a kívánt célokra való formálása. Ez korongolással, öntéssel és tapasztásos formázással (gyúrással) történt. A munkaeszközöket forradalmasító gép beállítása a keménycserép-manufaktúrába bizonyos fokig ezt a munkaszakaszt is átalakította. A korongot többé nem lábbal hajtották, hanem erőgéppel forgatták. A korongolás segédeszközei, a sablonok is gépesedtek. Az öntés és tapasztásos formázás nem bizonyultak gépesíthető folyamatoknak. Ellenben kialakult a formaadásnak egy új alakja: a géppel való préselés. A meginduláskor, 1868-ban, a gyárnak csak két osztálya volt: a chamotte-gyár és a kőcserép-gyár (Steinzeug-gyár). Ez utóbbiban keménycserepet (fajanszot), majd porcelánt is gyártottak. 1895-ben a kőcserép-gyár (Steinzeug-gyár) szétvált keménycserép-gyárra (fajansz-gyárra) és porcelán-gyárra. 1885-ben létesült a csőgyár, 1886-ban a kályhagyár, 1895-ben még egy rész alakult: a pyrogránit-gyár. Az üzemrészekben az ott előállított gyártmányok természetének megfelelően és a technika haladása szerint alkalmazták a formaadásnak különböző válfajait: a korongolást, az öntést, a tapasztásos formázást és a préselést. Csak annyiban érintenek bennünket ezek az eljárások, amennyiben a tőkés üzemszervező tevékenységét és az állótőke fejlődését mutatják. 1871-ben a gyárban csak 9 korong volt. A gyár első korszakának végére, 1895-re e szám 120-ra emelkedett. A préselést 3 frikciós sajtoló, 4 kézi sajtoló, 1 keramitlap sajtoló, 1 hidraulikus sajtoló és 1 csősajtoló végezte. 3. A harmadik munkaszakasz a munkamegosztásban: az égetés. Az égetőkemencék számából és befogadó képességükből 60
