Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
Amit Mérei Gyula megállapításához kutatásaink eredményeként, mint újat, hozzátehetünk, az annak az útnak a megrajzolása, hogy hogyan, milyen módon játszódott le ez a folyamat. Mint próbálkozott újabb éis újabb területeken, más és más termelési ágakban a kereskedelmi tőke behatolni az iparba. Ez tűnik ki Zsolnay Vilmos tevékenységéből, aki végigpróbálta az összes helyi lehetőségeket: a vasútépítést, bányavállalkozást, a csontszéngyártást, fakitermelést, míg végül kereskedelmi tevékenységét teljesen feladva kerámiai gyárossá vált. (L. az 1. sz. táblázatot.) Zsolnay Vilmos 1888-ban úgy ítélte meg a piaci helyzetet, hogy megvan a kereslet a durva kerámiai cikkek (terrakotta, fazekasáruk, chamotte-áruk, cserépkályhák, csatornázási csövek, savtartályok, kongó- vagy Klinker-téglák, a keramit út- és padozatburkoló téglák és lapok), valamint a finom kerámia körébe tartozó áruk (keménycserép és porcelán) iránt.25 25 Amint már az eddigiekből is kitűnt, az agyagipar egységes terminológiája lassan alakult ki. Ezért az egyes fogalmak megjelölésére sok esetben más elnevezést használ az agyagipari technológia, az iparművészet, valamint az ipar és kereskedelem. A kőcserép áruk (csatornázási csövek, savtartályok, savvezetékek, út- és padozatburkoló téglák és lapok) jelölésére az iparban és a kereskedelemben általában a német szakkifejezést: Steinzeugot használták. így volt ez a pécsi Zsolnay-gyárban is. A Steinzeug magyar nyelvű jelölésére Mattyasovszky-Zsolnay Tibor: Az agyagárukról. Pécs, 1942. (Pannónia könyvtár 56. sz.) a kőagyag, kifinomított változásaira pedig a kőgyurma, kőanyag elnevezést ajánlja (7. old.) Ezek a terminusok azonban nem mentek át a közhasználatba még a pécsi Zsolnay-gyárban sem. A keménycserép áruk megjelölésére az ipar és a kereskedelem helyesen a német Steingut és helytelenül a magyar kőedény, finom fajansz, angol fajansz elnevezéseket használta. E magyar elnevezések egyike sem felel meg az alapanyag természetének. A keménycserép keménysége nem éri el a kő keménységét. A fajansz megjelölés pedig azért helytelen, mert a fajansz ónmázas cserép, a keménvcserép pedig ólommázas. Szakkörökben, múzeumokban ma már a Steingut áruk megjelölésére elfogadott a keménycserép, amelyet Wartha Vince használt először. Mattyasovszky-Zsolnay Tibor a kerámiai ipar áruit durva és finom kerámiai árukra osztályozza. Mivel az egyszerű alapokból induló technikai fejlődést kívánjuk kiemelni, ezt a két megjelölést addig használjuk, amíg a finom kerámiai áruk a díszműárukat, azaz a gyár könnyűipari termékeit, a durva kerámiai áruk (csatornázási csövek, savtartályok, chamotte) pedig a gyár nehézipari termékeit jelentik. Amikor a fajansz burkolólapok, a porcelánszigetelők és az épületkerámiák gyártása kiszélesedik, attól kezdve a gyár cikkeit könnyűipari és nehézipari áru név alatt foglaljuk össze. 52
